Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép Indul Jon Lord (ex-Deep Purple, ex-Whitesnake) oroszországi turnéja, melyen a 68 éves billentyűs-zeneszerző a Cry Free együttes kíséretében lép színpadra! Holnap délben száll fel a repülőgép Budapest-Ferihegyről Moszkva felé, fedélzetén a magyar Deep Purple Cover Band-del, hogy két és fél óra repülést követően, mintegy 2000 km-rel keletebbre az orosz fővárosban landoljon. Némi pihenőt követően a srácok indulnak is tovább az ázsiai kontinens felé, míg összesen mintegy 4000 km repülés után -éjféltájt- meg nem érkeznek az Ural-hegység túlsó oldalán elhelyezkedő Jekatyerinburgba. Ott már várja őket Jon, aki korábban érkezik, hogy promóciós feladatainak eleget tegyen. Másnap reggeltől indulnak a próbák a helyi szimfonikus zenekar otthonában, hogy aztán pénteken már a turné első állomásának helyszínén, az impozáns Cosmos Concert Hall-ban kerülhessen sor a főpróbára és a koncertre, mely Jon Lord szólókarrierjének első oroszországi szereplése lesz. Ezt követően a 3 napos ciklus (utazás - próbanap - főpróba/koncert) rendszerében folytatódik a turné először Szentpétervárott, ahol az Ice Hall ad otthont Lord mester grandiózus produkciójának, majd zárul október 15-én az impozáns moszkvai Rossia Hall-ban. A Cry Free zenekar másnap érkezik haza Magyarországra, valószínűleg karrierje legkomolyabb élményével a "tarsolyában", de pihenni nem lesz ideje, hiszen pontosan két héttel később, október 30-án pénteken, a Wigwam Rock Clubban nem kisebb feladat vár rá, mint minden idők legnagyobb hatású koncertlemezének, a Deep Purple Made In Japan c. 1972-es dupla albumának "életre keltése" 2009-ben, az új évezred követelményeinek megfelelően, de mégis a lehető legautentikusabban.

20,30h 11-10-2009

 

október 6 szerdán utazott a cry free zenekar Oroszországba, ahol 9 nap alatt 3 koncerten és persze próbák egész során vesz részt Jon Lorddal, Steve Balsamoval és Kasia Laskával,  valamint a nemzet komolyzenei élvonalának orkesztereivel és karmestereivel !!! még abból az időkből ismerem az énekest ebből a bandából mikor még éltem az életet !!! nekik sikerült én ennek nagyon, de nagyon örülök !!!

21,13h 14-10-2009

 

 Az az igazság,hogy a reptéren olyan nagyon sokat nem beszélgettünk a brigáddal mert mi is sietünk vissza a munkahelyünkre meg ők is fáradtak voltak, de talán azért annyit megírhatok, miszerint Moszkvában 3000 fős műértő közönség előtt léptek fel óriási sikert aratva ahogy azt a videókon is láthattátok.
Talán még annyit Atka elmondása szerint,hogy Jon Lord családja is ott volt és nagyon de nagyon sok gratulációt kaptak tőlük a fiúk, valamint személyesen Atka is.
Hát igen lassan már ez is történelem lesz!!!!!!!!!!!!!
Tekintsünk vissza egy kicsit mikor is kezdődött ez a turné sorozat?
Márciusban a Művészetek Palotájában majd másnap a Millenárisban és ezt követően nemsokára Pozsonyban szintén kétszer léptek fel a srácok.
A legutóbbi három fellépéssel együtt ez már összesen hét alkalom amikor Lord mester vendégszeretetét, bizalmát élvezhették a CF csapat tagjai beleértve a menedzsmentet is.
Hoppá azért ez már nem semmi!
Magam elé képzelem amikor egy CF koncerten mint meghívott vendég Steve B. elénekelheti a Pictures of Home-ot Atkával közösen, és Adri megírhatja hogy Steve milyen jól összebarátkozott Atkával!
Na ez a felállás jobban tetszene nekem!!!!!!!!!!!!!!
Drága Sonkati nekem ne hablatyoljál megint!
Tessék írni mert igenis nekünk ez jár!
Próbálkozzál csak szépen nyugodtan megvárjuk, hidd el le lehet írni azokat az élményeket.
Például milyen volt a hamburger Moszkvában?

20,04h 17-10-2009

 

Kép Ami Steve-et illeti, csak annyit reagálnék (nem bírtam ki, hogy ne én mondjam be először a szenzációs hírt! ;-)) ), hogy megtudtuk, ő készíti fel Robert Plant-et új lemezére!!!!! Ez milyen komoly, nem??? Steve Balsamo Robert Plant instruktora!!! Persze Steve, amilyen normális, szerény csávó, hárítja ezeket a titulusokat, de attól még ez tény, és nem akármilyen tény! Persze nyilván nem énekelni tanítja... harmóniaépítkezésben segíti. Azé nem gyenge, mi? ;-)) Ez talán mindenkit meggyőz Steve kvalitásait illetően... Bár igaz, hogy Ti sem az énektudását vontátok kétségbe. Abban pedig igazatok van, hogy nagyon visszafogott énekes, még sosem hallottam igazán kiereszteni a hangját. Míg Kasiának néha egy métert hátra kell lépnie a mikrofontól, hogy ne reccsenjenek szét a hangfalak, amikor úgy igazából megküldi, Steve nem "ragadtatja el magát" soha... Kép Viszont senki nem énekli olyan szépen a Pictured Within-t, mint ő! Rendszeresen párás lesz tőle öreg Atkátok szeme! ;-)) Igaz, ebben Jon szövege is segít... Azzal a néhány sorral hogy lehetett ilyen tökéletesen leírni az egész ÉLETet?! És persze a muzsika sem gyenge hozzá... Még mindig egy csoda ennek a zenei varázslatnak részese lenni!
Steve-ről még csak annyit, hogy valóban igazi úriember. Miután megtudta, hogy a moszkvai koncertre kiutazott a feleségem (Csabié is, Tomié is egyébként), ő ajánlotta fel magától, hogy énekeljek én is. Jó is lett a kis Pictures-ünk, nem? ;-)) A legnagyobb rész az, amikor a 3. refrén után ott szerénykedünk, hogy "nyomd te a sikolyt!", "nem, nyomd inkább te", "na bátran!", "nem, tényleg, nyomjad csak te!", a végén meg majdnem elmarad az egész! ;-))))

10,57h 18-10-2009

 

 

 

- Másnap az első utam automatikusan a www.cryfree.hu -ra vezetett, ahogy minden reggel, hogy lássam, mik a reakciók az előző esti bulival kapcsolatosan. Abban a pillanatban világosodott meg, hogy ez az életem, és ennek mennie kell tovább. Ez több mint Deep Purple, ez több mint Cry Free, hiszen egy rakás embernek az élete kapcsolódik a bandához. Szerelmek és barátságok születtek a koncerteken. Emberek jöttek el azon a napon, mikor elvesztették szeretteiket, és sírva hallgatták a balladákat. Itt akartak lenni, ez nyújtott nekik lelki vigaszt abban a pillanatban. Nehéz elhinni, hogy sokak számára mi vagyunk az igaziak, pedig végül is csak másolatai vagyunk az eredetinek, és még nehezebb elhinni, hogy sok embernek jóval többet jelentünk, mint egy Deep Purple feldolgozás-zenekar.
[2009.12.01.]

 

Kedves janaanagy !
Fantasztikusak lettek a fotók!!!!!! Örömmel nézegettük őket egyenlőre a Mező doktornénivel. Neki is nagyon tetszett. Köszönjük kedvességed!
Üdvözlettel, és köszönettel : Ildikó

21,47h 11-12-2009

 

Kép Sok lesz belőlem mára, de........ez is nagyon tetszik! rengeteg ehhez hasonló dicséretet kapok mostanában fotóimhoz !!!

22,56h 02-02-2010

 

 

 

 

Kép Igen! Ez az én világom:) jó érzéssel tölt el mikor így beletalálok !!!

17,39h  03-02-2010

http://picasaweb.google.hu/jackapanamai/Makro#5434041566802415874

21,43h  03-02-2010 

 

 

Kép ............no,ilyet sem kértem még senkitől a picasan..............szeretnék egyszer beszélgetni Veled. Úgy igazán,kettesben

20,48h 08-02-2010

 

 

 

Kép Szia janaanagy!!

Ezúton értesítelek, hogy 2010.02.17-én 11 órakor megszületett kisfiunk Hunor!
4kg és 52cm!Jól van és egészséges ja meg az anya is rendben van!!
Csatoltam két képet róla majd nézd meg!!
Nagyon boldog vagyok!!

 

 

 

 

 

 

Kép Annyira egyszerű dolgokból tudsz szépet varázsolni!

18,56h 19-02-2010

 

Kép

 

 

 

Ezeken a fotókon szinte hallani a vonatzakatolást. Nagyon jók. Tényleg megérne egy gyűjteményes könyvet. 

picasaweb.google.hu/jackapanamai/BpFopalyaudvar#5440828630893953250

20-28h  23-02-2010

 

Erdély, Székelyföld....minden érzelgősség nélkül jelentem ki, hogy tényleg mélyen megérinti az embert.
Hazánk egy kis része.....Full extra magyar közeg, nem lehet beszélni róla, látni és tapasztalni kell és akkor megérzed, mi az hogy magyar nemzet, mi az hogy hazaszeretet, mi az hogy hűség stb.
A székelység irgalmatlanul szívós, kitartó, büszke és bátor magyar népcsoport amit csak eljutva közéjük fogsz fel. Önzetlenül és fenntartások nélkül, szeretettel fogadnak az őket érő régi és mai megpróbáltatások ellenére is. Hiába manipulált ellenük az európai és olykor a hazai politika. Örökké fennmaradnak amíg világ a világ és örülök, hogy köztük járhattam és vissza is fogok térni hozzájuk ha csak tehetem, mert ahol élnek az is a kicsiny magyar haza egy része és ők is ugyan olyan honfitársaink, mint a kunok, jászok, palócok és még sorolhatnám. (és remélem, hogy azt a kurva kettős állampolgárságot mihamarabb elérhetővé teszik számukra.)

22,22h  05-05-2010

 

Erdély – Székelyudvarhely, írta: Nagy Sonka Úr Attila rövid, velős elbeszélése :))

Nagy várakozással tekintettem eme kis túra elé, mert - bár elég sokfelé jártam már a világban – ez idáig Erdély kimaradt az úti céljaim közül. Nem azért, mert nem érdekelt Erdély, hanem egyszerűen csak így alakult. De tervbe volt véve, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Annyi ismerősömtől hallottam eme tájról sok szépet és jót, hogy mindenképp látni szerettem volna. Hát, ha nem is sok időre, csak röpke két napra, de most láthattam Erdély egy kis szeletkéjét. Biztos vagyok benne, hogy a családdal egyszer csak felkerekedünk majd, és elmegyünk egy hétre, amolyan túra jelleggel. Megnézni még Csángóföldet, a Havasokat, stb…
A kis erdélyi bulink szervezése egyébként nem ment zökkenőmentesen, egy ideig még az is kérdéses volt, hogy megyünk-e. Atka próbálta amolyan miniturnéba rakni a dolgot, de nem sikerült, mert kiderült, hogy ápr. 30-án, amikor az első „állomás” lett volna, országszerte ballagások vannak, így egyik klub sem tudja vállalni a koncertet, mert igencsak magas a kockázati faktor aznap. No de nem untatlak Kedves Olvasó a technikai és egyéb hátterével a dolognak, lényeg, hogy kedves barátaink segítségével sikerült buszt szerezni, sikerült az egészet leszervezni, és eljött az indulás napja.
Hála következetes, keménykezű csúcsgóré-helyettesi képességeimnek :))), elértem a srácoknál, hogy reggel, időben induljunk el, nehogy elkéssünk. Még így is csak este fél kilencre érkeztünk meg! Öcsiről – ő volt a sofőr, és logisztikai főosztályvezető – már az első 10 percben kiderült, hogy ugyanolyan normálatlan, mint mi. Illetve még sokkal normálatlanabb! Ezzel kijelenthettük, hogy a remek hangulat meg van alapozva. Indulás előtt pár perccel közölte velünk, hogy hiába gondoljuk azt, hogy időben vagyunk, ez korántsem így van: „ srácok ugye tudjátok, hogy Erdélyben egy órával több van, mint itt?”… basszanova! Na ekkor én, mint csúcsgóré-helyettes, amolyan osztályfőnök-féle zenekari mindenes még jobban elkezdtem noszogatni a brigádot, hogy gyerünk, mert baj lesz. Az eredeti terv az volt, hogy du. 5 óra magasságában megérkezünk a tett színhelyére. Ez az elképzelésünk ekkor már szertefoszlani látszott, de sebaj, elvégre nélkülünk úgysem kezdődik el a koncert! :) Hát így vágtunk neki a kilométereknek. Szeretek autókázni, de most, hogy vártam a szép erdélyi tájakat, nagyon untam a 4-es utat az Alfölddel. Aztán végre elértük Ártándot, és átléptük a határt. Csak lestem a horizontot, mikor pillantom meg az első hegycsúcsokat. De Románia „eleje” egyáltalán nem tetszett, sőt… mit tettek ezzel a földdel… bár nem tudom, mire számítottam, hogy átlépjük a határt, és rögtön a Havasokban találjuk magunkat? Nem tudom… aztán a másik dolog, hogy évtizedeken át olyan körülmények közt éltek itt az emberek, amelyeket nem lehet egyik percről a másikra eltüntetni. De ebbe csak akkor, ott gondoltam bele. Csodák nincsenek.
Aztán a táj egyre szebb lett, a helységnevek szépen, magyarul is kiírva, az idő is gyönyörű, a hangulat meg aztán egyenesen remek - én kb. 2 kilót híztam a sok röhögéstől. Rengeteg szerpentin, sok kaptató, erdő ( bár nyilván sokan voltatok már arrafelé, és tudjátok milyen, én azért leírom kis élményeimet, benyomásom ), a buszunknak meg kezdett fura szaga lenni. Amolyan égett fagyálló… Kiderült, az erőltetett meneteknél a rendszer fújja ki a vizet. Sebaj, benzinkút, aztán majd pótoljuk a hiányt. Szerencsére a víz nem melegedett, csak büdös volt, ahogy ráégett a motorblokkra. Igen ám, de kút sehol! Számomra nagyon furcsa volt, hogy itt nem egymás szájában vannak a kutak, de itt nemhogy nem egymás szájában nem volt kút, hanem egyáltalán, közel s távol semmi! Mondtam is a többieknek, itt aztán oda kell figyelni rendesen annak, aki itt él. Amikor a mutató félallásban van, el kell indulni a legközelebbi kúthoz. Mire odaér az ember, pont le is ürül a tank. :))) De aztán az egyik kanyar mögött kibukkant egy kútféleség. Nagy megkönnyebbülés! Megálltunk, benéztünk, és egy köbö 150 kilós néni ücsörgött bent a kúton, maga előtt úgy fél köbméternyi szotyihéjjal. És lelkesen köpdösött ki az egyébként nem kis bajusza alól! Szürreális egy élmény volt, az biztos. Mindegy, bementünk, és szerencsénkre az egész kócerájban találtunk összesen 2 üveg desztvizet . Gondoltuk, iszunk egy kávét, de a kávéfőző természetesen nem üzemelt. A néni meg csak és kizárólag románul beszélt, de gondolom azt is erős tájszólásban, úgyhogy nem is kérdezősködtünk tovább, pedig üdítőt is vettünk volna, de az se nagyon volt, csak valami nem létező nevű rettenet. Hát, ez Románia. Szép… Mindegy, jó magyarok módjára lehugyoztuk a bokrokat, feltöltöttük a kocsiban a vizet, beültünk és indultunk tovább. No aztán olyat láttam, azt hittem, kiugrik a szemem! A falvakban ereszcsatorna-bádogból készült tető van mindenféle éktelen ronda házon. Felvilágosított Öcsi, hogy ez a román-cigány divat… no comment. Bár gondolom, nekik meg nem tetszik a mi házunk. Borzasztó rondák voltak. Aki látott már ilyet, az gondolom osztozik a véleményemen, aki meg nem ,annak el se tudom mondani, milyen giccsesen ronda az egész. Aztán voltak olyan falvak, ahol a főúton végig árusbódék voltak, és az összes bódéban ( úgy 50-60 ) ugyanazokat a színes labdákat, és egyéb bóvlit lehetett kapni. Hogy ennyi árus hogy él meg ebből egymás nyakán, azt nem tudom, de nem is érdekel különösebben. Nem magyarok voltak, annyi biztos. Inkább azokat a tipikus, Pólus Centerben és egyéb helyeken fölbukkanó népviseletbe öltözött kövér cigányasszonyokat és nagybajuszú, kalapos cigányembereket láttam a gyerekeikkel a környéken. Na, ott nem laknék… Felüdülésképpen mentünk 40 kilométer autópályán! – azt hiszem ez az össz sztrádamennyiség a környéken -, majd gyors uzsonna, és gyerünk tovább, mert már ott kéne lennünk, és van előttünk még 200 kilcsi! A hangulat továbbra is fergeteges a buszban, és már megjelentek a székelykapus porták! Igen, ez már megint igazi magyar föld, gondoltam. Érkezésünknek nagyon örültek, vadidegen emberek jöttek oda hozzánk köszönni a szomszéd sörözőből. ÉS MINDENKI MAGYAR, EGYTŐL EGYIG! Tudtam, hogy itt élnek a székelyek, de azt nem gondoltam, hogy 400 kilométerre a magyar határtól, ismét Magyarországon leszek… Mindenhol minden magyarul kiírva, magyar újságok, magyar emberek. Abból látszott, hogy nem Magyarországon vagyunk, hogy az autók rendszáma román volt. Megérkeztünk…

Folytatása következik…

15,30h  16-05-2010