Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Én emlékezésem, amióta elterveztem, hogy zenész akarok lenni !!! Valamikor a nyolcvanas évek végén, 1988 őszén, egy buszon utazva jött az ötlet. Akkoriban már nem fudbaloztam de még egykét meccsre elmentem, mint néző. Így volt ez akkor is mikor a sport busz, már nem emlékszem hová vitte a fiúkat focizni. Csak az, ami biztosan megmaradt elmémben, hogy Kőszegi Zoli ült mellettem, és azt mondta nekem, Te Én csínálok zenekart. Hú de sok év eltelt az óta már 2007-et ír a naptár. Nos hát nekem nagyon tetszett ez az ötlet azt mondta Ő lesz a szólógitáros. Én mondtam, jó Én meg leszek a basszus gitáros. De Én még akkor nem is tudtam mi az, hogy basszusgitár. Majd párhéten belül világossá vált előttem mi is az a basszusgitár. De ez még akkor csak szimpla ötletnek tűnt és senki nem gondolta volna, hogy ma, amikor már 2007-et írunk, még mindég ugyan az a láz tart, ami akkor megindult, és szüntelen nem múlik el. Igen a láz ma még ugyanaz, és tudjátok mi a legszomorúbb az, hogy nagy áldozatot követtünk el ezért mi ketten a Kőszegi Zolival. És még mindig csak az elejénél tartunk, vagyis semmi elismerés nem volt csak némi apróság. Nos hát akkor jött egykét hét majd ismerősöknek elmondott ötlet. És az akkori munkatársaim, mint kiderült ők is próbálkoztak a maguk kis fiatalkorukban hasonló ötletekkel, mint ami megszületett Kőszegi és az Én agyamban. Csak hát Ők nem voltak ilyen kitartóak, mint Én és kőszegi. Nos hát azt mondták az akkori kollégák, majd Ők levadásszák a padlásról a hangszereket és elindulhatok a pályán a karrier felé. Így is lett lehozták a padlásról azt a darabokban lévő hangszert, ami az óta is úgy hever valahol egy másik padláson. Az a hangszer nem lett összerakva az óta. Közben nekem megjött a behívóparancs. Így hát bevonultam. Ami nem jelentette azt, nekem le kellene tenni a zenésszé válási álmomról. Ahogy teltek a napok, és hónapok elkezdtem gyűjteni a pénzt, hogy tudjak vásárolni egy egészséges hangszert, amit már nem kell össze barkácsolni. Így is lett három hónap múlva mivel Én bent voltam a seregben a Kőszegi volt megbízva azzal, hogy vegyen nekem basszusgitárt. Érdeklődések után kiderült a szomszédfaluban van egy basszus gitár, ami eladásra vár. Kőszegi azt megnézte, és 3000ezer forintért meg is vásárolta. Ez egy Jolana Vikont basszusgitár volt. Így meg lett az első elektromos basszusgitárom. Nos onnantól kezdve bármerre is járok, van a közelemben egy basszus gitár. Természetesen az már nincs meg, mert hát már itt járunk 2007-ben. No de a lényeg a láz onnantól kezdve egyre erősebb, és még a mai napig tart. Nos hát megvolt a basszusgitár hát elkezdtem gyakorolni. Mindég vittem magammal, a sereg, és otthon közt a hangszert. Mondom, bármerre járok az óta a világban, van a közelemben egy hangszer. Most félre rakom az írást, mert elfáradtam. Hajnal óta talpon vagyok, és ma nagyon húzós napom volt. Majd valamikor mikor eszembe jut, folytatom. Nos itt vagyok, megpróbálom összeszedni elmémben a történet folytatását. Nos hát elkezdődött a jolanán a gyakorlás. Mint minden igazán zenét szerető ember Én is valami kis falusi dallal kezdtem De mivel még katona voltam, így nem tudtam iskolába járni. Kőszegi viszont igen. Az Ő oktatása alá kerültem, kicsit később kezembe került a Csepei Tibor iskolának egy oktató kis könyve. Majd ebből a magam módján, és Kőszegitől szerzett ismereteimből. Elkezdtem tanulgatni. De többé, kevésbé csak skálákat tanulgattam. Majd közben jöttek a zenekari tagok keresése. Igen megpróbáltunk zenekart csinálni. Találtunk is tagokat. Így megalakult a Melánia zenekar. Akkori tagok mind Újszilvásiak voltak. Túróczi testvérek és Mi ketten. Igen nagy volt a láz, de hát az, kevés, még szerezni kellet dob, és ének cuccot. Hű de más volt akkor a világ. De más ám. Mivel nem volt cucc, csak az akarat. Így jött egy ötlet, csináljunk valami olyat, amiből pénz lesz. Mivel a Túróczi testvéreknél volt nagy földterület, azt találtuk ki ültetünk bele valamit, és a termés árából, tudunk venni dobot ének cuccot, és még sok zenekari kütyüt! Hát így is lett a Kőszegi szülei adtak dinnye palántát, amit Mi szépen elültettünk majd a maradék helyre, ültettünk burgonyát. Majd szépen próbáltuk gondozni. Persze Én a munkálatokba csak akkor tudtam belefolyni mikor otthon voltam, mivel még a hadsereg tagja voltam. Aztán mivel már az óta nagyon sok kudarc ért bennünket Kőszegivel, megtörtént mindjárt az elején az első kudarc! Mondanom sem kell pont abban az évben volt valami dinnye betegség, és az összes dinnyénk oda lett. Majd a burgonyát meg bánatunkban benne hagytuk a földben. De aztán valami úton, módon, mégiscsak valahonnan vidékről hozzánk csapódott egy ütött szakadt dob cucc, ami valójában nem sok mindenre volt használható. De az akkori világban elfogadható volt. Aztán jött az ének megszólalás megoldás. Valami kölcsön felszerelést tudtunk beszerválni, amin elkezdődhetett a Melánia próba. Természetesen ezen a cuccon már megszólalt a basszusgitárom is. De ha jól emlékszem, akkor már civil voltam. Nem hiszitek el mivolt leszerelésem napján. Mint a legtöbb leszerelésnél a leszerelő katonák hová mentek, hát együtt kocsmázni. Nekem soha nem volt szimpatikus az ital, meg egyáltalán csak a zene érdekelt. Így Én nem mentem velük. Hanem vajon kitudja megmondani, nos hát egy hangszer boltba mentem. Budapesten, természetesen talpig szakadt cuccban. Kőszegi barátom a metró aluljáróban várt, akkoriban még a metró aluljárókban is más törvények uralkodtak, és nem volt baj, ha lent jegy nélkül várakoztál. És a találkozó a nyugati pályaudvari metró aluljáróban volt. Majd onnan a Kúria utcai hangszerboltba mentünk, ami akkor Kormos Tibor vezetésével működött, csak annyit erről az üzletről, mikor annak idején hazánkban járt az Iron Maiden zenekar Ők is ellátogattak ide. Hát mondanom sem kell akkoriban nem volt sok hangszer bolt magyar országon. És ami volt az sem volt ennyi csodával felszerelve. Bementem az üzletbe, és csak ámultam bámultam a sok hangszer közt, viszonylag sok. Hát az Én hangszerem azok mellet mérföldkővel le volt maradva. De nekem csak álmom volt az, hogy valaha lesz olyan hangszerem. Hatalmas élménnyel gazdagodtam akkor. Nem volt mit tenni az élménnyel hazamentem. Majd más nap ki tudja megmondani hová vitt az utam, majd Én megmondom, Ceglédre a zeneiskolában. Mivel mondtam már az elején, csak azt érzem mai napig nekem erre, szükségem van. És valóban szeretem így mentem, és Kóté András növendéke lettem a Ceglédi zeneiskolában. Nos innen folytatom majd valamelyik nap!!! Hát akkor folytassuk. Elkezdtem valós zeneiskolában tanulni, természetesen Montág Lajos nagybőgő iskolájából kezdtem el klasszikus zenét tanulni. Nagyon mást itt még az elején nem tanultam csak klasszikus zenét. Mivel Kőszegi már akkoriban feljárt Budapestre zenét tanulni, követtem a példáját. Pár hónap után Én is elkezdtem tanulmányaim Budapesten a Dráva utcai maszek zenetanárnál Gábor Laci zene suliba Konrót Jánosnál aki rock zenét is tanított!!! Így egyszerre két helyre is jártam zenét tanulni. Cegléden klasszikus zenét Budapesten rock zenét. És az utazásom Budapestre azt mindig blicceltem a vonaton. Mégpedig ha gyors vonattal utaztam, akkor a táskám beraktam a mosdóba, majd Én kiálltam a peronra, mivel ezek a vonatok általában Debrecen környékéről jöttek, így ha jött a jegyvizsgáló, Én már régi felszálló voltam a peronon, vagyis amikor jött, és mondta, újfelszállók menetjegyét kérem Én elfordultam, majd úgy tettem, mint aki már Debrecen környékén felszállt. Könnyű volt abban az időben bliccelni, más volt akkor a világ. Ha pedig személyvonattal utaztam, akkor a peronon megfigyeltem merről jön a jegyvizsgáló, majd a következő állomáson leszálltam, és egy kocsival mögé felszálltam, mint amerre Ő ment. Majd ha már újból jött akkora már ültem, és befordítottam a fejem úgy tettem szintén, mint ha régi felszálló lettem volna. Majd jött még a volán buszon való utazás ott meg mindig úgy szálltam fel, amíg jegyet vásárolt a kedves utas, felsuhantam a háta mögött, vagy ha a bérleteseknek másik ajtót nyitottak, akkor felsurrantam azon az ajtón. Ez így volt két, három évig. De itt még meg kell párszóban említeni a Melánia zenekart, ami sajnos nem volt hosszú életű csináltunk egy pár saját számot az akkori technikánkal, és egy két koncertre is, vissza emlékszem, Újszilváson lépett fel az Y zenekar, akik discó feldolgozás dalokat játszottak. Aznap mikor jöttek Újszilvásra egésznap próbáltunk, és este megkértük Őket hagy, játszunk el két, három dalt, amibe kissé nehezen de bele egyeztek. Mivel nem nagyon akartak, más beállításokat eszközölni a cuccukon, így kezünkbe nyomták az Ő hangszereiket. Nos akkor játszottam először szabványméretű hangszeren, Emlékszem alig bírtam megszokni, mert az nagyobb volt mint az Én jolana vikontom. Aztán volt még egy koncert  Abonyba ahová emlékszem a Budapesti Fókusz volt meg híva, és mi szintén könyörögtünk, hagy játszunk pár saját számot, amire persze a válasz nem volt, de addig győzködtük őket, még azt mondták jó, ha veszünk belépőket, akkor játszhatunk. Mondanom se kell erre a koncertre kerékpárral mentünk a hangszerekkel a hátunkon.  De ez a koncert után rövid időn belül ez a felállás megszűnt. Ez volt az első négy fő, ami nem is tartott sokáig.  Majd maradtunk Kőszegi és Én. Hát tagokat kellet keresnünk. És jött a Búka korszak és Fecske József dobos, ami szintén még csak nyöszörgés volt, nem volt még mindig megfelelő cucc, amin játszunk. Itt már meg kell említenem hárman közösen vettünk egy vermona ének erősítőt, ami több csatornás volt, és már tudtunk vele gyakorolni. Szép egy darab volt majd másfél méter magas hangfalak, és hozzá egy erősítő, ami még, talán ha jól emlékszem csöves volt. És Fecske is ha jól emlékszem többek közt azért került be közénk mert neki is volt még énekcucca. Én vásároltam egy regent gyári 60Wattos bass erőlködőt. Ami aztán elég sokáig meg volt. Annak meg olyan története volt, hogy a szüleim állták az ár felét Én meg az ár másik felét napszámos munkával kerestem meg, ha jól emlékszem, kukorica kapálással. Aztán az sem volt talán csak pár hónapos dolog egyszer ha jól emlékszem cegléden játszottunk a művelődési ház fölső koncert termében. Azt hiszem ez még talán Melánia néven futott  Nekem, közben munkahelyet kellet váltanom, és felköltöztem Budapestre. Ami azt vonzotta magával egy héten egy nap Ceglédre ingáztam majd hétvégén haza Újszilvásra. Természetesen munkás szállós voltam, amit soha nem szerettem, de lehetőségeim ezt tették lehetővé. Hű de megváltozott mára minden. És képzeljétek, úgy tanultam, hogy mellettem tettek vettek a lakótársak, és nekem minden zörejt félre téve kellet a leckékre koncentrálnom. De nem érdekelt, mert ott lebegett a cél! Majd mikor már Budapesten éltem, és elvégeztem a ceglédi zeneiskolát. Maradt hát a csak a pesti suliban járás. És kiderült a Máv ha a vasutas zene suliba járok fizeti a tandíj felét így bekerültem a budapesti vasutas zene suliba. Ahol aztán megismertem Szőke Tasi Zoltán zenetanárt. Az első találkozásunk alkalmával megkérdeztem milyenhangszeren játszik azt a választ kaptam, saját készítésű hangszeren. Akkor Én abban a pillanatban, eldöntöttem nekem is lesz egyszer saját készítésű hangszerem. Majd Ővele folytattuk a klasszikus zene tanulást, természetesen még mindég Montág Lajos könyveiből. Majd itt egy kis dzseszt is próbálgattunk, és zene elméletet is tanultunk. Itt már csak a két pesti suli maradt, Konrót Jani tanár a Gábor Laci iskolában, és Szőke Tasi Zoli. De itt még a jolana vikontom volt, de gyorsan kiderült hangszert kell váltanom. Pénzem természetesen nem volt. Csak akaratom. Közben mivel már pesten éltem néha-néha szétnéztem természetesen hangszer üzletekben, Majd valahol a deáktér környékén belebuktam egy fekete basszusgitárba. Majd haza mentem hétvégén elmondtam ezt Kőszeginek majd Ő kért kölcsön pénzt a szüleitől, és így megvásároltam a második hangszerem. És azon voltam minél előbb kifizessem a tartozást. És már nem emlékszem kinek el adtam a jolana vikontomat. És kezdődhetett az élet az Action nevű basszusgitáron. Jó kis hangszer volt, Mégis ott lebegett a saját készítésű hangszer az elmémben. De hát mivel rockot akarunk játszani, így a nagy hangerő hiányzott. Így azon tanakodtam, hogyan legyen nagyobb teljesítményű erősítőm. Persze mikor katona voltam akkor az egyik katona Danka János társam mondta az Ő ismerőse tudna erősítőt csinálni ráadásul több csatornás keverő erősítőt. Hű ez nagyon jól hangzott, és ebbe belevágtam, szépen gyűjtögettem a zsoldot. Menet közben már kiderült, amit Én akartam házilag készíttetni erősítőt az sem felel meg a basszusgitárhoz, Ez egy több csatornás qwad 405-ös erősítő lett volna, ami szintén nem került megvalósításra. De később ebből mégis lett egy bass erősítő. De addig pihent a polcon.  De mint ahogyan minden másban haladtam előre később, csak összekellet rakni a qwad 405-öst. Kisseb alakításokkal készlett ami 170Watt. Ami aztán később még egy átalakításon ment át, Pusztai Tibor barátom segítségével, fent a budai hegyekben a nagybányai úton. Amit a mai napig használok. Amihez aztán egy igazi basszus láda is szükségeltetik, amit Porkoláb Sándor hangszórók segítségével Szőke Tasi Zoli által épített ládában, a mai napig használok. Ennek a ládának külön története van, amíg rendesen üzemképes lett!!! Amikor haza vittem, tízperc alatt elromlott. Képzelhetitek, mivel nem volt autóm, így csak kézzel bírtam cipelni, tömegközlekedési eszközökön. Szépen nézhettem ki egy 50cm átmérőjű legalább 30kg súlyú nagydarab hangszórónak kinéző valamivel az oldalamon. Mert aki látta az nem gondolta első látásra, hogy hangszóró, a nagysága miatt. Aztán haza szintén így került, ismét tömegközlekedési eszközön. Mint nagyon sok minden, ami ma a birtokomban van. Majd mikor haza került ismét pár perc alatt tönkre ment. Gondolhatjátok milyen ideg voltam. Aztán megkértem az akkori énekest mivel neki volt autó, hogy ládástól vigyen fel pestre, és akkor még megkapta a hangszóró az utolsó javítást, és az óta engem szolgál. Nem mindennapi látvány kivéve a dobozból Majd később mesélek a qwad 405 történetéről is. Az idő haladt a maszek tanártól is szépen kimaradtam. De ekkor talán már az armageddon is kezdett életre kelni, akikkel csak saját dalokat készítettünk. Emlékszem egyszer elmentünk egy manufaktúra koncertre Tápiószelére, és ott láttuk először Bozsik Tibor dobost. Ott eldöntöttük nekünk kell a Tibor. Majd rá párnapra beszéltünk vele, és ő hajlandó volt átjönni hozzánk zenélni!!! Viszont nem volt valami fényes dobja, valami hasonló, mint ami még a Melánia idején volt nálunk, de talán ez egy picit egészségesebb volt. De azt tudtuk nem lesz hosszú távon megfelelő. Majd lett vásárolva neki egy amati kétlábdobos cucc a Dubán hangszer dob boltból Budapesten, természetesen Kőszegi fizette ki, amit Tibor később megadott. Nos elkezdődhettek a próbák. Nagyon sok próbával elkezdtek a saját dalok életre kelni. Majd mikor úgy éreztük, hogy elég jól mennek a dalok akkor, megkértük Szőke Tasi Zolit, rögzítse ezt egy hanghordozóra akkoriban még nem volt dvd, meg cd, számítógép sem igazán. Így ezt egy magnókazettára rögzítettük. Nekem akkor még a regent erősítőm volt, ami szépen szólt. Talán az a gyár már nem is létezik, Mért mondom ezt, így, hát csak azért, mert ha húsz évig nem jött össze mért jönne össze most. Már annyi de annyi ember mellet muzsikáltunk az utóbbi pár évben, és nem értem mért ilyen értetlenek az emberek. Pedig olyan egyszerű kétszer kettő, négy, és nem mért lesz négy ha kettőhöz kettőt adunk. Nos mikor meg volt a felvétel az armageddon nevű zenekarnak, Egy nap azzal a ténnyel jött a Bozsik Tibor. Hogy megkapta a behívó parancsot. Hát igen ez nem volt jó hír. De tényt azzal zártuk le, amíg Tibor katona, addig Kőszegi, és Én dolgozunk a munkahely mellet, annyit amennyit tudunk, és vásárolunk még felszereléseket. Közben, mikor Bozsik itthon volt, tartottunk egy-két próbát. Mire leszerelt a Bozsik már volt jó pár zenekari berendezésünk. Térjünk vissza qvd 405. Nos mivel ez nem lett jó arra, amire terveztük, így kerestem Bp-en olyan helyet, ahol tudunk venni ének keverőt, mert bizony az is kell. Találtam olyan helyet a Dulházi Dezsőéket akik, hajlandóak voltak, csinálni nekünk egy keverő erősítőt. Ami 2x70W-nyi volt. Hát azt kell mondjam, közben fel elevenednek olyandolgok amik még nem is kerültek említésre, és mégis megtörténtek, bízom benne mire kész lesz ez a történet minden eszembe jut, és megfelelősorrendbe kerül majd !!! Nos hát kezdjük Dulházi Dezsőékkel, Akkoriban a király utcában volt a műhelyük. Hát mire kész lett a keverő erősítő addigra kiderült, hajlandók a qwad 405-ös erősítőm basszus erősítőre alakítani, nagyon nagyot kezdtem akkoriban az emberekben csalódni. Mindig csak ígérgettek, és nagyon hosszú idő alatt készültek el a keverő erősítő is, és a basszus erősítő is. Volt olyan mikor a megbeszélt időpontra odamentem vártam rájuk, vagy egy-két órát mire előkerültek, és azt a választ kaptam, hogy nincs kész. Volt olyan, amikor délután két óra körül odamentem az ajtóhoz, előkerültek este 6körül, és azt a választ kaptam, nincs kész. Gondolhatjátok, majd szétdurrant az agyam. De nem volt választásom, ki kellet várni azt, hogy kész legyen, félkészen senki nem vállalta volna a meg csinálását. Teltek a napok a hetek hónapok, és bennem az ideg, és harag egyre gyűlt. Közben volt egyszer mikor ott voltam náluk, jött a Lőrincz Tibi aki az akkori Stress zenekar énekese volt ezt azért írtam le mert róla majd még később mesélek. Igazi életvidám emberkének láttam akkor a Tibit. Akkoriban eléggé ment a Stress zenekar Budapesten, már lemezük is volt, ami a Nagy Feró studióban készült. No lépjünk tovább, hát nagy sokára elkészült a két erősítő a keverőerősítő, és a basszus erősítő. De közben természetesen jártam a zenesuliba is. És ezen időkörül készült a nagy basszus láda is, amiről már tettem említést. Meg az Armageddon is már életre kelőben volt. És persze kutatni kellet tovább azt, milyen módon tudnánk még fejleszteni a cuccunkat,   Mert bizony még a Tibor katona volt dolgoztam is annyit amennyit lehet a munkahely mellet, és az összes pénzt zenekari berendezésekre költöttem,. Sok berendezést a Szőke Tasi Zoli barátomtól vásároltam. Hangfalak hangszórók, erősítők stb. Egyszer még Óbudára is kimentem megnézni egy hangfal szettet, amit később, meg is vásároltunk, ami ma is megvan még. Akkor találkoztam először Sipos Andrással és Deseő Balázsal, akik az óta is barátaim. Közben, ha jól emlékszem adtunk az Armageddon név alatt egy két koncertet. Ami aztán lassan szét is hullott. És emléknek maradt. Majd jött egy kis pihenés, és újból. De ekkor már a Vonnák Károly is aktívan részt vett a zenélésben. És már Ő az armageddon demón is játszott. És nagyából amit beterveztünk a Kőszegi Zolival az a cucc összeállt. Közben valamikor 1997 környékén, csináltunk egy rock fesztivált, amin a mi kis cuccunk adta a fény és hangtechnikát. Én voltam a hangmérnök. Nagyon jóra sikerült, és azt láttuk lesz ennek jövője Újszilváson. Egy olyan kis igazi családias volt. Még a színpadi keverést is sikerült annyira jól megoldani, szinte lemez minőségben szólt. De mivel, mint minden ez is rengeteg pénzbe került hát következő évben nem tudtuk meg csinálni. Mi állítottuk fel a színpadot egy traktor pótkocsiból, és persze csináltunk rá fedelet a berendezések és zenészek védelmére. Olyan jó kis hangulatos volt. A devils motoros klub, segített abban hogy az ő földkábelüket használtuk áramforrásul. Már akkoriban nekik volt egykét dolog ki alakítva a minden évben rendezésre kerülő találkozólyuk miatt. És egy-két ötletet elcsentünk tőlük, mivel már jártasabbak voltak a rendezvény szervezési dolgokban. Ezen e fesztiválon mi nem játszottunk mivel nem volt aktív csapat mellettünk.

 

Majd ez után következett újból a Búka korszak. És a Jones !!! Ami azt vonta maga után, hogy itt már adtunk rengeteg koncertet. Mivel cucc már szinte koncert képes volt így elkezdtem managerkedni. Képviseltem a zenekart koncertszervezési dolgokban. És valahogy ez idő tájt már vettem egy aria basszusgitárt is, ami bundnélküli volt 25000Ft-ért. Hát igen ez nem jött be nekem, mert nem tudtam megtanulni, a bundnélküli hangszeren játszani. Hát vittem Medgyesi Tibor barátomhoz bundoztatni. Akkoriban a Tibor még csak hangszerkészítő volt, és még Szőke Tasi sem gyártott annyi hangszert, mint későbbiek folyamán. Hát a Tibor bátran kimerem jelenteni, azt gondolom magyarország legjobb gitár szakértője. Sokat ki jártam hozzá a műhelybe. És hát az a gitár amit vittem bundozni hát azt, sajnos elég nehezen sikerült vissza varázsolni bundos hangszerré. A fogólap tele volt itatva valami olajjal, amit több hét alatt sikerült a nyakból ki szedni. Több hét speciális kezelés után sikerrel járt a bundozás. Ekkoriban már óvatosan érdeklődtem a Tibortól mi féle fák kellenek egy jó hangszer elkészítéséhez. Tibor egy-két dolgot elárult. Az agyamban meg motoszkált a saját gyártású hangszer. De közben, amikor már a bundos hangszer sokat dolgozott a kezemben, kezdtem az elektronikát fel spécizni benne. Vásároltam egy akkori kornak megfelelő legjobb hangszedőt, amit a Tibor beleépített a hangszerembe még az Áriába. De ez nem volt elég később ezt aktív elektronikával spéciztük fel és kapott még egy másik hangszedőt is. Ez egy darabig így volt használva. Mivel már voltak némi ismereteim egy hangszer elkészítésében, Így kerestem olyan helyet, ahol tudok hangszer fát vásárolni. És Tápiószelén a Túróczi Kádárnál rábukkantam amerikai diófára, nagy volt az öröm. Hisz már akkor minden féle gitár prospektusokat bújtam, amiben láttam amerikai dióból készült hangszert, és akkor már tudtam, nekem amerikai dióból, kell legyen a hangszerem ami saját készítésű. Nos sikerült vásárolnom amerikai dió fát. Amit úgy képzeljetek el, mint egy nagy vastag törzs el van hosszában darabolva. Ezt haza vittem Majd ez elkerült, Nagy József barátomhoz, aki összeragasztotta, és ez után ez a darab amerikai dió még így is száradt jó pár hónapot. Ezután ki lett vágva a testforma, és még így is a polcon hevert legalább egy évet. És ekkor kezdett közbe jönni a Szőke Tasi Zoli barátom közreműködése. Én vagy két hónapig csiszolgattam a Déli villamos műhelyben, éjszakás műszakban, a végleges formára. Rengeteg munka van egy hangszer elkészítéséig, az utolsó simításig. Természetesen a zeneiskola itt még mindig tartott, és megvolt az első koncert is, amit Búka éneklésével adtunk le az Újszilvási kúltúr kocsmályában. Ahol egésznap lámpaláz kísért végig. Majd mikor leadtuk a koncertet, eldöntöttem nekem nem kell lámpalázzal foglakozni. Fel kell menjek a színpadra, és muzsikálni kell. Azóta bármerre jártam koncerteztem nincs lámpalázam Ez már itt Jones néven futott. A Jones név pedig a Diana hercegnő testőrének a neve mindenképpen azt akartuk, ha valaki megkérdezi, tudjunk valamit mesélni a névről. Így lett Trevor Rise Jones amiből a Jonest használtuk. Koncertezés koncert szervezés hangszer készítés. És rock sztárrá válás ami ki tette szinte az összes időmet. Elkezdtünk koncertezgetni, és valami kazettára csináltunk egy felvételt amit tudtunk küldözgetni országszerte. És így kerültünk le Békéscsaba 68-as klubba. Emlékszem mikor elősször eljutunk oda az sugárzott az embereken idejöttek valakik valahonnan, és milyen fergeteges bulit csinálnak. Kezdtünk egyre több helyre eljutni, és megszerettetni magunkat az emberekkel. Volt füzetem, amiben vezettem a zenekar dolgait. Itt már egész szép munka volt a managerkedés. Minden este mikor haza értem a telefon a fülemre ragadt, és hívtam az ország koncert lehetőségeit. Feldolgozásokat játszottunk a jó magyar rock slágereket saját dal nem volt. Nagyon sok próba, és hétvégeken, koncert jellemezte a zenekart. A csapatnak volt vagy 50 dal a repertoárján. Nagyon sok hely ahol jártunk először utána visszajárós lett. Hajdúdorog volt kiszemelve aznap koncertezni. Mivel nagyon sok helyre a Kőszegi Papi és Mami Mitsubisi kis teherkocsival mentünk, így oda is. Elől hárman, és hátul a hangfalak, és erősítők közt ketten utaztunk. Már délkörül indultunk, mivel nem tudtuk mikor érünk oda. Mikor megérkeztünk, a Rock kocsma tulaj azt kérdezte, mit csináltasson a feleségével, milyen ételt. Végül sült hurka volt a menü. És még kaptunk egy italt mellé. Amikor meg kezdtük a koncertet, három ember volt a nézőtéren. Ültek, és számok közt tapsoltak. Elég bizarr az ilyen látvány mikor a színpadon vagyunk. De mi szívvel lélekkel muzsikáltunk szinte mindig. És mire kezdtünk belelendülni egyre többen, összejöttek. Ez naggyából azt jelenti 20 30 ember. Ha már 50 60 volt egy koncerten a létszám az már szép létszám volt. Ha meg esetleg 100 akkor az teltházat jelentett. Nos leadtuk a koncertet, és végül kaptunk, Hajdúböszörmény fesztiválra valómeghívást, ami aztán soha nem került megvalósításra. Vagyis soha nem mentünk el oda muzsikálni. Emlékszem mikor eljuttunk szegedre Szurdi Zsolt rock klubbjába kétszer 50 percet kaptunk. Amikor a kétforintos dalt játszottuk a Szurdi Zsolt felpattant a színpadra, és elénekelte velünk a dalt. Majd a végén megkérdezte, Ugye tudjátok éjfélkor beszoktuk zárni a kaput, Igen válaszolta a közönség. De ugye tudjátok ma éjjel addig mulatunk amíg a Jones zenekar mulattat minket nagy ováció, és öröm. És fiatalok akarjátok-e, hogy a Jones a Szegedi ifjúsági napokon részt vegyen. Őrült nagy volt az öröm. Így jutottunk el a szegedi ifjúsági napokra, ami akkoriban már nem arról szólt, mint amikor az még az igazi szegedi ifjúsági napok volt. Sok minden kezdett változni ebben az országban, akkoriban. De a zenekar csak koncertezgetett. Viszont sajnos azt tapasztaltuk a Kőszegivel a melettünk lévő embereket sokkal jobban inkább a haverok buli fanta érdekli, mint az, hogy a zenekar íveljen felfelé. Egyszer mikor Jászkiséren jártunk ezt próbáltuk szóvá tenni, és az lett belőle, hogy Búka felugrott, és be akart egyet vágni Bozsik Tibornak, amit mellé ütött, és kőszegi Zoli kapta. Ekkor még lett egy kis csetepaté, és a berendezések egy része széttört. És amit kerestünk akkor pénzt abból a károkozásra ott hagytunk valamennyi pénzt. Még annyit mikor először játszottunk Jászkiséren azt olvastam le a Tibi kidobó srác arcáról, nézd nem tudom honnan a semmiből jöttek ezek a srácok ide, de fergeteges bulit csinálnak, Volt egy másik incidens is ott amikor megérkeztünk megkérdeztem baj ha rá ül vagy áll valaki a biliárd asztalra, kérdezték mért mondtam ne törődj vele nem fontos csak rá vagy nem lehet rá menni a biliárd asztalra. Igen így kihasználtam az URH adta lehetőségeket kölcsön kértem Árkosy William Zoltán barátomtól az URH adóvevőt. És fel alá rohangáltam a kocsmában, és az kocsma előtti részben, az úttesten. Most, hogy írom vissza emlékszem volt egy hasonló incidens Hatvanban is !!! Ott meg azt vettük észre, hogy Búka leugrik a színpadról, és csit-csat puff. Akkoriban a Baranyi család, és a Jászárok szállási barátaink eljöttek egy két koncertünkre. Hatvanból meg nem jött senki a koncertre, Így csak a zenekar, és a mi barátaink voltak, meg hát hatvanból kéthárom hatvan vagánya, akik jól berúgtak, és a Baranyi család lányait elkezdték kikezdeni. Ami nem tetszett a Baranyi Maminak, és így egy kis kézi táskával neki rontott a vagány fiúknak, amiből aztán lett egy kis csetepaté a koncertteremben. De térjünk vissza a Jászkiséri csetepatéra, ami azt vonta maga után, hogy megváltunk a Búkától. Ezután jött az énekes keresés. Majd rábukkantunk Gallai Gyula énekesre. Akit a kifutóban való szereplése, és a Nagykátán való élése buzdított fel minket arra, hogy keressük meg őt !!! Természetesen nekem kellet őt megkeresni, mint mindent szinte nekem kellet intézni. A fiúknak csak az volt a dolguk, hogy be üljönek a kocsiba, és le utazzonak az adott városba egy koncertet adni. Senki nem kérdezte, mi módon jutunk el egy helyszínre muzsikálni. Ha valakinek dolga volt azt közölte időben de egyébként szinte minden hétvégén utaztunk valamerre, az országban. Senki nem kérdezett semmit, tudták ha hétvége akkor koncert. Persze amíg nem volt másik énekes, addig állt a zenekar, vagy nem is még a Búka kéthárom koncertre eljött velünk, és csak utána adtuk ki az útját. Így csak egy-két koncertet hagytunk ki, mert közben Gyula már tanulta is a repertoárt. És így hamar folytatódhatott a koncertezés tovább. De itt jött a második rock fesztivál, és Gyula első fellépése velünk.  

Most ugrik be a Gyula első koncertje velünk az Újszilváson a második rock fesztiválon történt. Ami szintén kudarcba valósult meg . Majd négyszáz ezer mínusz lett. De azt már nagyobb volumenűnek próbáltuk csinálni, és főzenekarnak az Ossian zenekart hívtuk. Egész héten készültünk színpadot építettünk. És mivel elektromosságal foglalkozom, a vilanyszerelési részt is be vállaltam. Démásztól kértünk áramot és a Devils kábelt is használtuk. Nagyon jól sikerült a helyszínt felépíteni, tökre tetszett minden zenekarnak akiket meghívtunk. Bérelt dob volt amit hétköznap vittünk le Budapestről. A Kőszegi papival jöttünk fel érte. És útközben megálltunk Szőke Tasi Barátomnál még egykét apróságért. Nem voltunk fent pár percnél tovább, és mire lejöttünk a kocsit úgy kinyitották, hogy szinte nem is látszott. És elvitték a mellényemmel együtt a pénzem az összes iratommal. Úgy vagy 70000Ft volt benne. Nagyon jól indult a fesztiválra. Minden. Ráadásul a telefon töltőm is benne volt a mellényben. Az akkor létfontosságú volt nem úgy, mint ma, amikor mindenkinek kéthárom telefonja van. Nagyvolt az ideg nem volt másik telefon a készülékben meg nagyon fontos telefonszámok, nyakunkon a fesztivál. Most mi lesz, hogy fogom a kapcsolatot tartani a fesztiválos dolgokkal kapcsolatban. Hát gyorsan elmentünk a Budagyönygye bevásárló központba mivel csak ott volt töltő a telefonhoz Ez derült ki a westel 900 ügyfélkapcsolaton keresztül. Akkoriban még nem volt ennyire ellátott a telefon piac mint ma. De ott is csak autótöltőt tudtam venni. Amire a papitól kértem kölcsön pénzt. Jó a telefon megmentődött, de mi lesz az iratokkal. Persze még ott Szőke Tasi lakásának kerületében tettem feljelentést de az csak a papírforma volt semmi értelme nem volt. Aztán rohantunk haza az iratokkal már nem is volt időm gondolkozni. De még a fesztivál hetében csörgött a telefonom a kis árva, ami megmaradt. Egy budán élő emberke hívott, és mondta, meg van az összes iratom, bele volt dobva egy kukába és egy hajléktalan ember adta be nekik. Ennyit a hajléktalanokról nem szabad bántani őket elég nagy baj ha már valaki ide jut !!! Így a fesztivál végén elmentem az irataimért, és csak a mellény, és a pénz úszott . Vissza a fesztiválhoz. Rengeteg munka volt mire eljött a péntek, és szombat. Ugyanis péntektől már vártuk a vendégeket. Koncert az csak szombaton volt. Én már keddtől kint aludtam sátorban, mire jött a fesztivál jól hozzászoktam a szabadhoz. Szombat délután két óra magasságában kezdődtek a koncertek. És még Szőke Tasi Barátom ők lejöttek már pénteken így szombatra, startra kész volt minden. Ők csinálták a hangosítást, mi adtuk a fénytechnikát. Egész jól meg volt tervezve. Traktor pótkocsi, és az Újszilvási művház dobogólya volt összeépítve a színpadnak. Lépcsősen volt megoldva. És Természetesen csináltunk ez fölé sátort a rossz idő esetére. Nagyon jó zenekarokat sikerült összehoznom, mert ugye Őket is Én szerveztem le !!! Minden zenekar ingyen jött, és kaptak egy tál ételt, és egy üveg italt fizetségnek. Ekkor ismertem meg a Cry Free zenekart, és Soulavy Gábort aki szintén a déliben dolgozott Ő volt a Cry Free zenekar billentyűse. Nagyon jó arcok voltak, és csak Deep Purple nótákat játszottak. Őket még egyszer leszerveztem később velünk egy Békéscsaba 68-as klub koncertre velünk . Gáborral az óta bármikor összefutok, mindig feljön a jó kis Újszilvási fesztivál hangulata. Ők az óta nagyon sokat koncerteztek, és néhány európai koncertet is adtak. Ugye-ugye ha nincs marakodás, csak lehet haladni kisseb lépésekkel előre. Nagyon sokat mennek mostanában Wigwam, és még sorolhatnék pár jó helyet, ami nekem megmarad egy olyan emléknek, ahova soha nem jutok el játszani. Én már csak olyan múlt maradok ennek a világnak, amire csak pár ember gondol majd vissza. Pedig higgyétek el, mindent elkövetnék egy jó kis csapatért. Még mindig szombatnál járunk. Jönnek a zenekarok, és minden jól alakul kivéve azt, hogy nagyon kevesen vannak. Sajnos a nagy hajtásban, ami a héten volt nem lettek jól ki plakátolva a fesztivál plakátjai éppen pár hónapja dobtam ki egy nagy rakással. Így mivel nem szórtuk szét a környéken a plakátokat, nem is jöttek csak páran el a mi kis fesztiválunkra. És Így veszteséges lett. Ki kellet fizetni a hangosítást, az áramot. A büfést és még volt néhány költség, Ja még a Metállhammerben is benne volt a hirdetések közt de az akkoriban szép összegbe került. Azt is Én intéztem, természetesen, egy élmény volt számomra mikor bejuttam a Metall Hammer irodába ezt intézni. De ez a hirdetés sem hozta ki a fesztivált a veszteségből. Azt viszont le kell szögeznem a Metall Hammer hirdetés végett Sopronból eljött két srác Artner Zsolt és barátja. Nem is olyan régen megtaláltam Őket az iwiw-oldalon. Nagyon jól esett nekik hogy még emlékeztem rájuk. Így be is kerültek a baráti kör oldalamra. Látjátok mekkora a változás akkor még ilyen, hogy iwiw, meg internet szinte elérhetetlen volt. Ma már minden karnyújtásnyira van, és mégsem halad semmi. Akkoriban még a dalokat is füllel kellet leszedni nem úgy, mint ma szinte minden megvan kottában a neten. Kezdett esteledni, és azért estefelére a helyiek csak ki merészkedtek így azért néhányan összejöttünk. Pörgés volt ezerrel. Majd egy pillanatba a nagy pörgésben azt a hangzavart hallom a Szőke Tasi Barátomtól, oda rohan hozzám, és azt mondja elég erő teljesen nekem az életben nem hajlandó soha többé a Karcsikával dolgozni. Nem csodáltam a Karcsikával nehéz volt akkoriban kijönni. És gondoljátok el ekkor került be a Gyula a zenekarba, és már az elején a Karcsi ki nem állhatta Gyulát, pedig szerintem a Gyula egy igazi rendes ember, és sokat elkövet a zene érdekében. Mivel akkoriban volt az is hogy a Boci ment a zenekarból, és ezt a barátai, és az Újszilvási emberek nem szívlelték, addig rágták a fülünket, hogy Boci egy dalt eljátszott velünk, mert nekik csak a Boci felelt meg. Jól indult, Gyula fel avatása. Nagyon jóleshetett neki. De azért gondolom az alatt a párnap alatt látta azt rajtunk, mi nem vagyunk rossz emberek Köszegivel, és így maradt velünk tovább a Börtön turné végéig. Így látjátok kurva nehéz volt ezt a zenekart elviselni egyes emberek végett, de azért mi csak belevágtunk a nagy koncertezésekbe a fesztivál után. Tehát látjátok az ördög mindig jelen van, az életemben. De még mindig a fesztiválnál maradjunk. Igen kezdett jól esteledni és az Ossián 22 óra magasságában kezdett volna játszani. Ami csúszott, mivel ők máshol is játszottak aznap este, és mi voltunk a második fellépésük. Így Ők csak éjfél környékén léptek porondra. És utánuk jöttünk mi az egész hetes készülődés után. De mi aztán adtunk az érzéseknek annyira megindultunk, ahogy csak jöttek belőlünk az érzések még a színpad is majdnem összeszakadt a hedbangelésünktől azt tudni kell rólunk, nem maradunk meg egy helyben hanem szeretjük uralni a színpadot. Még Sipos András barátom meg is jegyezte, egészhét után ezt még bevállalni, hogy muzsikálunk nagyon nagy erő kell, és becsületünkre váló dolog. Természetesen akik ott voltak közönségnek azért vissza hallottuk, jobbak voltunk mint Ossiánék. Majd mikor vége lett a bulinak lassan hajnalodott és kezdhettük a visszaépítést eredeti állapotra. Persze csüggedt fejjel mert már tudtuk veszteséges volt !!! De legalább váljék becsületünkre Kőszegivel mind a mai napig nem a rossz, hanem a jó próbál vezényelni bennünket, még ha csak pofonokat is kapunk a zenélésen belül. Már vasárnap hajnalra nagyon fáradt voltam, és ha csak megálltam máris leragadt a szemem. De mindent vissza kellet varázsolni eredeti állapotra. Még emlékszem a földet a polgármesteri hivataltól kellet elkérni, és hogy a kábeleket a színpad, és a keverő közt ne tapossuk el így elástuk. Ezért kikaptunk a polgármestertől, hogy az Ősföldet, hogy mertük megásni, szerintem nem is az volt a baj, hanem Ő nem tudott, így jól hintózni a lovaival, mert amíg vissza nem nőt a kiásás helyére a fű, addig ha ott járt egy kis bukkanó volt. No mindegy. Vissza a Koncertekhez.          

Bizony ám csak kezdtek jönni a gondok. Mert a Vonnák Károly hamar kiderült nem volt neki színpatikus a Gyula. Pedig Gyula még szerintem jobban is énekelt, mint a Búka. Búkának meg van a saját kis tankcsabdás orgánuma, de azon kívül több nem nagyon. Gyula viszont nagyon próbált alkalmazkodni hozzánk. És mivel a Károly nem kedvelte a Gyulát egyre több idegfeszültség kezdett felszínre kerülni. Annyira, hogy ez később a Jones zenekar végét jelentette. De addig azonban jó néhány koncertet adtunk ország szerte. Már a Szegedi ifjúsági napokra Gyulával mentünk, és Szurdi Zsolt azt mondta,  A Gyulát tartsuk meg. Nagyon jó a filingünk. Emlékszem a Lőrincz Család akkoriban eljött jó pár koncertünkre mind segíteni, és mind barát. Mikor pedig a szállj fel szabad madár című dalt játszottuk a refrén alatt nem játszottam, hanem ki álltam a zenekar elé, és egy Hölgyel a magasba emeltük a kezünket, együtt énekeltük a refrént. Sok ilyen és hasonló pici pluszt próbáltam a közönséggel alkotni talán az ilyen dolgok is emlékezetessé tudja tenni egy koncert hangulatát. Nem csak az a fontos mennyire jó hangszeres vagy, hanem azt tudni is kell a közönséggel éreztetni nem is a jó hangszerességről szól szerintem egy koncert hanem, az, hogyan közlöd azt a közönséggel. Én azt gondolom, mindegy milyen dalokat adsz elő, éreztesd a közönséggel, hogy azt szívvel lélekkel adod nekik. És azt Ők érzik, ez a fontos szerintem. Aztán jöttek

sorra a koncertek meg hát a vissza jelzések. Volt akiknek a Búka és volt akiknek a Gyula tetszett jobban. Természetesen az mondanom sem kell rengeteget telefonáltam az ország koncert lehetőségeit kutatva. Lényeg a zenekar ment városról városra másik város másik meló. Most megpróbálom a legnagyobb élményem összeszedni. Kőszegi akkoriban építő ipari vállalkozó volt, Egész héten rengeteget ment Bp, és Újszilvás közt. És még sokszor szombaton is de koncertre mindig oda ért. Így volt ez akkor is. Egész hétvégére koncert volt be vállalva. Szombat Békéscsaba, vasárnap a Mamf Köröstarcsán. Nos mikor hazaértem az éjszakásmelóból szombat reggel akkor rögtön hívtam Kőszegi Zolit, Mire Ő közölte, hogy Bp-en van. Ami nekem nem tetszett, mert úgy volt megbeszélve, azon a hétvégén nem megy dolgozni. Nos abban maradtunk, igyekszik haza, és az volt a terv, kéthárom autóval megyünk, és utánfutókkal. Azért nem akartuk akkor vinni a Mitsubisi kis buszt, mert nem tudtuk volna visszavinni időben papának. Mivel sokszor vasárnap hajnalban igyekezni kellet haza, mert a Papi ment piacra árulni. Mozgalmas élete volt akkoriban a Mitsubisi kis kocsinak is, ki kellet szolgáljon minket is, és a papát is. Nos mivel akkor hosszú hétvége volt betervezve, így nem akartunk papára támaszkodni. De délfelére kiderült a Kőszegi nem fog időben haza érni Bp-ről. Így csak telefonáltam a Papinak. És elmondtam mi a baj, azt válaszolta, hánykor indulunk. Ő megérkezett időben felpakoltunk, és indultunk. Zolival abban maradtunk jön majd utánunk. Sárga Vartburgja volt akkoriban. Nos mi kényelmesen le értünk Békéscsabára, majd felpakoltuk a cuccot akkor elvittük magunkal a Ceglédi Zdarkblade zenekart. És mi ketten lent a kis színpadon nyomtuk fent a nagy szinpadon a Pokolgép zenekar. Rengetegen voltak. Annak ellenére, hogy közben a Mamf is tartott Köröstarcsán. Nos felraktuk a cuccot, és akkor már kezdett esteledni, rögtön hívtam Kőszegit mikor érkezik Békéscsabára. Hát azt válaszolta még Bp-en van. Hú de ideges lettem akkor. De végüliskoncert kezdés előtt pár percel megérkezett. Sokszor így volt későn indultunk de mire kezdődött a koncert ott voltunk és kezdtünk. A Papi érezte nem megy sínen aznap a dolog így azt mondat megvárja még Zoli leér. Pedig azt beszéltük meg neki csak le kell hozni a cuccot, és jöhet haza, majd mi másnap haza hozzuk hisz vittünk utánfutót, és három személykocsival voltunk. Így jó ötletnek tűnt. De Ő jobbnak látta, ha megvárja még Zoli leér. Aztán úgy döntött, mikor leért Zoli megvárja a koncert végét. Ha meg már így döntött, akkor megkértük, hozza haza a felszerelésnek azt a részét, amit másnap nem használunk. Mivel Csabán önálló cuccal kellet fellépni Köröstarcsán csak hangszereket kellet vinni. Így a koncert végén papa egy nagy adag hangfal, és erősítővel indult vissza. Mivel mi másnap koncerteztünk, így ott aludtunk Békéscsabán. De még egy kis koncert élményt mesélnék. Ahogy mint oly sokszor az adrenalin hatása alatt voltam akkor is, és egyszer csak azt vettem észre két lány ott táncol előttem nagyon jó érzés volt, és így próbáltam szinte nekik játszani, Gyönyörű szép két lány igen Gyönyörű hosszú hajzuhataggal. Aztán képzeljétek a két lány, másnap eljött köröstarcsára is. Igen Ő Motoros Kata, és Szabina. Majd írok még róluk. Nos vége a koncertnek hát elindultunk megnézni szállásunkat, persze csak megnéztük, mert utána mentünk bulizni. Bele az éjszakába. Kőszegi nem jött, fáradt volt amit meg is értek. De mi mentünk dorbézolni. Valamikor hajnalban vissza vergődtünk, és délkörül ébredtünk. Nos hát elindultunk Köröstarcsa felé menetben megálltunk egy kisseb bevásárló központnál vettünk bográcsoláshoz való alapanyagokat. És mikor indultunk a parkolóból a vartburgban három dugattyú darabokra tört, jól indult az a nap. Nem tudtunk mit csinálni át vontattuk köröstarcsára. Szép látvánnyal érkeztünk olajosan szutykosan. Mikor levontattuk a fesztivál helyére az autót, megnéztek minket olajos szutykos emberkék, vajon mit kereshetnek ilyen helyen. Minden esetre leparkoltunk, és a bográcsolás elmaradt. Hát kerestünk egy helyet ahol ki tudtunk mosakodni. Majd szétnéztünk a fesztivál területén. Hangulatos hely a körös partján egy híd tövénél kerül ez minden évben megrendezésre. Ember az sajnos nem nagyon volt szinte lézengés volt. Mivel az autó behalt, így jó volt a hangulat a zenekarban. És ezt tetőzte az, hogy csak pár ember lézeng a fesztiválon. Legszíveseben hazamentünk volna. Mikor egy-egy zenekar játszott szinte egy-egy ember volt a színpad előtt. Ez szépen el kedvtelenített minket. De aztán később este felé átjött az a két lány, aki előtte este békéscsabán ott táncolt előttem. Motorral jöttek és nekem az óta Motoros Kata és Szabina. Majd lassan kezdett a fény is távolodni szép kis esti hangulat lett, és jött a Jones koncert. Természetesen a színpad előtt továbbra is egykét ember. Jöttek sorra, jöttek volna a nagy öreg rock slágerek, de történt valami hirtelen az első dal után ami a Szállj fel szabadmadár volt. Hogy honnan-honnan nem de hirtelen tele lett a színpad előtt az egész terület. Nagyon nagy élmény volt, és jöttek az igazi nagy rock slágerek, mint a két forintos dal nagy városi farkas, stb. Majd a végén azt kiabálta a közönség nem menjetek haza ne haggyátok abba. És ezt folyamatosan. Ez volt az eggyik legnagyobb élményem a Jones életében. Ez azt vonzotta magával megnyertük a helyet a Mamf fesztiválon. Nagyon sokan gratuláltak a végén nekünk. Még egy órácskát maradtunk, és elindultunk haza természetesen az autót vontatva. Mikor haza értünk volt a vartburgnál egy még szakadtabb lada, amin világítás sem volt. De Zolinak indulni kellet pestre dolgozni. Így valami kis világítást varázsoltunk a ladán, és elindult dolgozni. Ha lenne fotó arról a két autóról sokan el sem hinnék, hogy azok még elindultak a lábukon. Majd sorra jöttek a koncertek és a feszültség is egyre jobban kezdett kibontakozni a Gyula És Karesz közt. De azért csak vállaltam és szerveztem a koncerteket tovább. Most jut eszembe mikor már Köröstarcsát is leadtuk. Mivel kis emberke vagyok éppen egy létra tetején véstem a villanycsövek helyét. Csörgött a telefonom, és még emlékszem a hölgy nevére Galambos Erzsébet  azt mondta azt a Jones zenekart keresi aki a Köröstarcsa fesztiválon játszott, gondolhatjátok milyen jó érzés járta át a testem minden porcikáját. Mert ugyanis a Muronyi fiatalok azt a Jones zenekart akarják a Muronyi szüreti bálon látni, akit Köröstarcsa fesztiválon láttak. Hú de nagyon örültem, és mivel akkoriban bármerre mentem percre kész voltam a zenekar beosztásával. A zsebemben mindig ott volt a kis notesz !!! Máris néztem a dátumot, és le is köttük a bulit . Majd el is juttunk ősszel a szüreti bálba Muronyba. Aradszki Laci bácsi volt a másik meghívott vendég !!! Egy nagy hatalmas sportcsarnokot képzeljetek el a rendezvény helyéül.   

Október környékén Kőszegi kitalálta, hogy csináljunk börtön turnét. Jó ötletnek tűnt. Viszont nem tudtunk erről semmit még azt sem mi lehet ezeknek az intézményeknek a nevük. Egy ismerősöm mondta büntetés végrehajtás ezeknek a gyűjtő nevük. Már csak azt kellet kitalálni, hogyan kezdjem el szervezni. Mint nagyon sok más kulturális intézményt keresve. Hát itt is a tudakozónál kezdtem. Felhívtam, és kértem a büntetés végrehajtás telefon számát. Majd hívtam őket, ilyenkor szinte minden esetben egy központ veszi fel ez akkor is így volt. Elmondtam mit szeretne a Jones zenekar 2000-ben. Hát azt a választ kaptam, hogy ezt valószínű a kulturális osztály szervezi, és így szép lassan sok telefonálás, és tovább irányítás után eljuttam a kulturális osztály, és a büntetés végrehajtás országos parancsnokához. De akkor már a kulturális osztály vezető tartotta az országos parancsnok közt és köztem a kapcsolatot. Azt kérték faxolyam le amit pontosan szeretnénk, akkoriban még nem volt nekünk internet, és így az Újszilvási polgármesteri hivatal segített a faxolásokban. Szépen elfaxoltam amit szerettünk volna, megírtam, hogy szeretnénk sok börtönben muzsikálni 2000-ben. Majd teltek a hetek, és egyszer csak csörgött a telefonom,. A hölgy szépen bemutatkozott, és azt kérte faxoljam le a zenekar névsorát, és a technika személyzeti névsort. Nagy volt az öröm. Kérdeztem a hölgyet ez azt jelenti koncertezhetünk a börtönökben. Azt mondta a hölgy ha már kezdik az adatokat bekérni nem nagyon szokott akadálya lenni a dolognak. Majd küldtem az adatokat. És párhét múlva ismét hívott a hölgy, hogy az engedélyt megkaptuk. Hú de jó volt ezt tudni. És lediktálta azokat a börtönöket ahova engedélyt kaptunk, majd az ottani kultúr felelős emberke, és telefonszámát. Mi ezt úgy terveztük, hogy el vállaljuk ingyen bérmentesen, és visszük a tv rádió sajtó. Persze erről nem szóltunk a börtönnek, mert ezt hivatalosan nem lehetne média előtt csinálni. De nekünk azt gondoltuk csak így éri meg. És így elkezdtem a tv-ket sajtókat rádiókat keresni, De szinte mindenhol el utasítottak sokan kérték faxoljak, és sokan nem is válaszoltak. Meg persze hívtam a nagy multi cégeket, elmondtam mit csinálunk és szívesen reklámoznánk őket de nem álltak szóba velünk. Ez elkeserítő volt. A blikk napilap azt válaszolta, hogy Ön szerint egy csepeli fodrász lányt ez érdekel. Mondtam nem akkor meg is beszéltük volt a válasz. Hát bizony elkeserítő volt már azt gondoltuk, a média nem fog részt venni ebben márpedig így nekünk nem gazdaságos. De azért próbálkoztam tovább. És képzeljétek a mai lap azt mondta Ők írnának erről pársort. Párnapra rá bementem egy riportot adni a mai napba. Persze elmondtam hogy a médiák elutasítottak. Azt mondta a riporter, persze mert nincs nevetek, ha a beatricse lennétek rögtön szóba állna veletek. Azt az igéretet kaptam, majd Ők segítenek. És majd ha beindul a dolog veszekedni fognak rajtunk a médiások. Majd készítettünk pár fotót és elmentem haza. Vártuk, és vártuk a cikk megjelenését. De a cikk nem jelent meg. Közben mikor megkaptam a börtön listát hát őket is elkezdtem hívogatni természetesen minden börtönbe faxoltam. És egyre jobban kezdtem bele látni a dolgokba. Szinte minden börtön nyári időpontot akart, hogy ezt szabad téren csináljuk, minél több rab láthassa. Kezdődtek az időpont egyeztetések. A Váci börtön azt kérte farsang idején menjünk le februárban. Be vállaltuk. A többi börtönnel sikerült nyári időpontot egyeztetni. Mivel sok börtön volt így próbáltam úgy szervezni két egymás követő napon legyen koncert, és egymáshoz közeli börtönben. Így ott tudtunk volna aludni az adott városban és másnap tovább a másik börtönbe, Ez így lett volna gazdaságos. Persze ez idő alatt koncertezgettünk is. Nagy volt a pörgés velem de nagyon jól érzetem magam. Munka koncert szervezés, koncert nagyon szeretek ilyen dolgokat szervezni de hát ez megmarad egy álomnak. Hogy Mért is hát mert most is az a zenekar amit csináltunk szét esőben van talán mire haza érek már tutira ki lesz mondva a vége. Szép kis álomban élek, ha ez fájna ordítanék mert annyira jó lenne de a lehetőségeim nem teszik ezt lehetővé, és mindig nem megfelelő emberekre találok, de azt hiszem most már talán teljesen fel adom a több emberes zenélést.

Térjünk vissza a börtönökhöz. Nos szerveződtek a koncert dátumok a börtönökre és koncerteztünk amennyit lehetett. De a cikk nem jelent meg a mai lapban. Kissé elvoltam keseredve. És közelgett a váci börtön koncert dátum a farsang idején. Éjszakásmelóból mentem haza, és reggel kilenc órakor hívtam a mai lapot, mondtam két hét, és megyünk a váci börtönbe, jó lenne ha a cikk megjelenne amit ígértek. Azt a választ kaptam, hogy benne vagyunk a mai, mai lapban. Hú hát mondtam olyat Újszilváson nem kapni kicsi falu. De biztosan lehet olyat kapni mondta a riporter. Majd Én kértem, hogy még amit ígért, hogy segít a tévéket becserkészni az még jó lenne persze - persze, segítek kaptam a választ. Pontosan 9,45perckor lementem a postára, és megvásároltam a lapot. Majd 9,55perckor már a temetőnk sarkánál jártam. Megcsörrent a telefonom, Jónapot kívánok Szécsi Ágnes vagyok a magyar televízió Budapest szabadság tér 1-ből. És Nagy Jánost a Jones zenekart keresem. Olvastam a mai lapban a cikket, és holnap bekellene jönni a szabadság tér 1-be, a naprakész műsorába egy riportot adni. Hirtelen meglepődtem de nagyon boldog lettem. Azt a választ adtam, hogy sajnos dolgozó emberekről van szó, és nem biztos, összetudom a csapatot szedni. Megkérdezte mikor hívjon vissza ez ügyben. Mondtam délután 14óra környékén. Mivel toppon voltam a szervezéses dolgokban, és biztosra mentem. Így napra kész voltam szinte minden zenekari tag minden napjával. Ki mit mikor, és hol csinál hol tartózkodik. Majd végig telefonáltam mindenkit, és délután igen választ tudtam adni a Tv-nek. Másnap reggel 8órára kellet menni. Közben egésznap jó pár telefon váltás történt köztem, és a tv-sek közt. Mivel mi élő muzsikát játszottunk mindig, így ragaszkodtunk ahhoz, hogy másnap élőben nyomjuk !!! Nem volt semmi fogalmunk erről az egészről, hogyan működik, egy ilyen párperces riport, mert hát mi a tv az oldalán vagyunk ahol az adást kapjuk. Szerencsére elvittük a Jones akkori demóját . Persze a nagy lázba a dob széket is otthon hagytuk. De a tv-sek adtak valami kis széket, és így ez megoldást nyert. Mivel volt demónk úgy alakult plébekeltünk a tinédzser dalra. Kérdezték is hogy ez saját dal. Mondtuk nem, mert nagyon tetszet, nekik. Szomorú, hogy nem ismerik ezt a slágert. Majd megkezdődött a riport. Kőszegi ült be közüllünk és Dr. Garami Lajos a büntetés végre hajtás részéről. Nem volt az egész talán 8-9 perc, és abban már ment a muzsika is. Mindannyian fekete ruhába voltunk, hogy valami egységet alkossunk. Ami a legfontosabb kérdezték a Garami urat, mit szól a büntetés végrehajtás ahhoz, hogy egy zenekar sok intézményükben játszik erre Ő Közbe vágott, és azt mondat először is had köszönjük meg a Jones zenekarnak, hogy ezt felvállalja, és jön szórakoztatni a rabokat. Ez nagyon jól esett nekem. Majd mikor vége lett a műsornak jó pár ismerősünk felhívott, mi volt ez a produkció a tv-ben- nyilván akik otthon voltak reggel sokan bekapcsolt tv-nél tesznek vesznek, és felkapták a figyelmet mikor Mi az ismerősük ott szerepeltünk. Majd mivel már kezdtem kicsit talpra esettebben kezelni ezt az ügyet így úgy voltam vele, felhívom a Baracskai börtönt, és megkérdezem, Azon a napon kimehetünk-e hozzájuk, ugyanis Ők azt kérték szeméjesen menjek el hozzájuk, és beszéljük meg ezt a dolgot. Úgy voltam vele, ha aznap nem jó nekik, akkor baracskát kihaggyuk. Akkoriban csak tömeg közlekedési eszközön tudtam volna elmenni hozzájuk az-az minimum egy nap, Túl bonyolult. De végül azt mondták menjünk ki. Még mielőtt ki indultunk bp-ről meg reggeliztünk egy kentuckiban. És indultunk Baracskára. A börtönbe csak engem engedtek be a többiek kint vártak meg. Természetesen a sofőrünk a Kőszegi Papa, és a misikével mentünk, úgy hogy hátul ládákon ültünk. Majd bementem a börtönbe jó pár helyet megtekintettünk mi lenne jó a koncert helyszínnek. És ahogy ott nézelődtünk próbáltuk felmérni a legmegfelelőbb helyszint. Majd felmentünk a kultúrális felelős irodába. És beszélgetünk még. Egyszer csak becsapódott az ajtó, Kik ezek mi ez itt mert a média már erőteljesen érdeklődik. Hú magamban beindult a szekér, most felborzongtam annyira jól esik még ennyi év után is. De jólesett. Ők nem tudták, mi nekünk ez így a legjobb. Folytatás innen. Majd a megbeszélés után kijöttem a börtönből. Újságoltam a fiúknak, örültek neki Ők is Pár nap múlva felhívott az M. Kiss Csabi a Tv 2 napló műsorából. Éppen Kőszegiéknél voltam az udvaron állva csörrent a telefonom.   M. Kiss Csaba vagyok és Jones zenekart keresem. Igen Én vagyok miben segíthetek. Érdeklődnék a Szegedi csillag börtönben, és Női börtönben játszotok-e. Igen mondtam. Majd erre Ő akkor ezt a két dátumot máris kérem, és ezt a két dátumot senkinek ne add ki. Ugyanis a Tv2 napló műsora lemegy ezekbe a börtönökbe. Hát ez igazán nagyon remek dolog, így hát beindult a szekér a börtönök, és a siker felé ami azóta is álom maradt. Mért majd kiderül csak olvass tovább. Az M. Kiss Csabi beszélgetés után még nem volt elég. Éppen a déli villamos műhelyben álltam a hűtő mellet mikor szintén csak csörgött a Telefonom. Jónapot kívánok Bujdosó Anna vagyok az RTL klubb fókusz műsorából. Érdeklődnék mi is ez a börtönös dolog a börtönökben való muzsikálás, hát adtam párperces riportot telefonba. És azt az igéretet kaptam, Ők is el látogatnak, egy két börtönbe. Azt hiszem ez el tudott volna indítani a pályán. Majd sorban koncerteztünk tovább és jött a Váci börtön Ha jól emlékszem ez egy hétköznap volt. Megérkeztünk a váci börtön bejáratához, majd becsöngettünk megkaptuk az engedélyt a behajtásra, az autó csak addig maradhatott bent amíg a felszereléseket leraktuk az udvaron a placcra. Jöttek a rabok és segítettek felvinni a felszerelést a kultúrális terembe. Semmi különöset nem vettem észre, hogy ezek az emberek rosszak lennének vagy bármi. Egységes ruhában voltak, csak ennyi közös jellemzőt láttam bennük. Majd mikor összeraktuk a felszerelést a megbeszélt időpontban elkezdtünk muzsikálni a jó öreg magyar klasszikusokat. Hát bizony láttam az arcokon, hogy sírnak a lelkek belül. Hisz ezeket a dalokat minden jó érzésű ember szinte ismeri. Függetlenül attól hova sodorta az élet Őket. Azt viszont kissé furcsa volt számomra, de hát börtönben voltunk. A rabok ültek, és aki egy kicsit jobban ellazult azt rögtön a vállán óvatosan megütve figyelmeztették, hogy nyugi nem kell jobban lazulni. Vagyis szinte nagyon visszafogottan, kellet nekik a rendezvényt végég nézni. Majd a rendezvény végén szintén segítettek a rabok visszahordani a felszerelést az autóhoz. Mi persze be írtunk a vendég könyvbe, sajnálatos módon az ilyen intézményekben, nincs, sok rendezvény. Rá egy pár év múlva ismét elmentünk a váci börtönbe. Közben mentek a koncert szervezések, koncertek meló. És a zenekarban feszültéség egyre erősebb, lett. De azért mi csak barangoltuk az országot keresztül kasul. És próbáltam szponzorokat keresni a börtön turnéhoz. Bátran ki merem jelenteni Szinte csak alig találtunk szponzort. Ki is emelném A Baukó András barátom az akkori Békéscsaba 68-as klub szervezőjét, Ő volt az egyik szponzor. Őt azért emelném ki mert közülünk való kis ember, és nagyon jóindulatú srác. Közben egyre közelebb értünk a börtön turné kezdetéhez. De még beugrott, hát a váci börtön után még februárban a kozma utcai börtönben is koncerteztünk. Mert ott meg a civil dolgozók kérték, hogy lemehetnénk a farsang idején, és nyomhatnánk egy bulit a civil dolgozóknak. Mondhatom nagy sikerrel jártunk akkor ott, fantasztikus este volt igazi zenét szerető emberek voltak, kaptunk vacsorát és egy italt, és ha jól emlékszem talán még az útiköltséget is fizették. Majd a végén közölték ilyen jó buliban még soha nem jártak. Emlékszel Motoros Katám voltál pár koncertünkön, és valószínű olvasod ezt az emlék könyvet, és tudod ezek így voltak. Hisz Te is átéltél párszor hasonlót tőlünk. Majd megkérdezték milyen fő ételt szeret a zenekar, és borosak vagy sörösek vagyunk inkább. Babgulyás, és sör volt a válaszunk. Akkor azzal várjuk magukat a nyáron. Hát ez igazán nagy meglepetés volt számomra. Én azt gondolom nem volt olyan szép éveim azóta. Koncert hegyek koncert szervezés hegyek, és a médiában való szereplés hát kell ettől több egy magafajta felfogású emberkének, Ha valaki elégedett volt akkoriba az Én voltam szinte sínen ment minden, Kivéve a zenekarba egyre jobban elhatalmasodó ellentét két emberke közt. Ami aztán odáig fajult, hogy a sok koncertezés közepette egy olyan hétvégének néztünk elébe, hogy pénteken Tápiógyörgyén, szombat délután az esély egyenlőség napon Budapesten, majd onnan a Mosómagyarvári bulira utaztunk. És ez lett a vég aznap éjjel feloszlott a Jones akkori bandája. Már annyira nagy volt a feszültség, hogy a színpadon kurva anyázás volt. Ezt már nem tudtuk,feldolgozni !!! A koncert végén  Kőszegi, és Én egy kicsit vitáztunk, erre azt mondta a Kőszegi nekem Jani muszáj nekünk ilyen szarházi emberek miatt veszekednünk. És akkor a vita abba maradt, majd mikor bepakoltunk a kocsiba azt mondta a Kőszegi még ilyen szarházi emberekből való csapatot, nem láttam, és a Jones fel van oszlatva. Így lett hát vége a Jones zenekarnak. Ami aztán később újra alakult de már soha nem lett olyan mint amikor koncerteztünk ezerrel. Nos hát jött a hétfő az első koncert nap a börtönbe És szerintetek mi tettem? Felhívtam a Solti börtönt, és mondtam ugyan mi még pénteken azt beszéltük érkezünk hétfőn, de sajnos a zenekar feloszlott a hétvégén. És sorra minden héten a következő börtönöket hívtam, és mondtam le a koncertet, könnyű volt vagy nem ma már mindegy, és elérkezett a Szegedi csillag börtön dátum is, és amikor hívtam Gál Béla urat, azt mondta János úgy készüljönek jön a Tv 2 napló stábja és a minisztériumból is jelezték ketten lejönnek meg a szeged környéki sajtó tv is készül a rendezvény megtekintésére. Az öröm ugyan megvolt de zenekar nem és sajnos le kellet mondjam ezt a bulit is !!! Persze még azért egyszer beszéltünk a feloszlás után a fiúkkal, hogy a börtön turnét azt legalább meg kellene csinálni de azt már akkor nem vállalták. És majd a csillag börtön felhívása után hívtam az M. Kiss Csabit a naplóban. Mikor hívtam bemutatkozásom után rögtön az volt a válasza Csabinak  Jani készülünk ám ezerrel. És megyünk szegedre a börtönbe. Mondtam Csabi ne készüljetek mert a zenekar feloszlott. Ne mondj már ilyet, de sajnos Csabi feloszlott. Akárhogy is szedd össze a csapatot, mert olyan reklámot csinálok nektek, mint még senkinek, mert nem a magból jöttök. Hát Csabi ez már reménytelen nem hajlandóak meg csinálni. Hát sajnálom de maradjunk annyiban, ha valami okosságot csinálsz szólj, és segítek. Azóta eltelt majd 8 év. És semmi csak a kínlódás. És még annyit meg csináltam mikor már szétment a Jones írtam egy elnéző levelet Dr. Bökönyi Istvánnak , hogy a be vállalt koncerteket nem hajtjuk végre, mivel a zenekar feloszlott. És ezért elnézését kérem.

 
Majd Kajman És Csiga jön !!!
 

Már nem emlékszem mennyi idő szünet volt, elkezdtünk embereket keresni a zenéléshez újból. Aztán valahogy valami információ útján megkerestük a Kajman és Csiga barátunkat. A megbeszélés az Abonyban volt egy vendéglátó helységben. A megbeszélés jónak tűnt. Majd megkerestük Hermányos Csabi aki Dánszentmiklóson él. Hát a Csabiról nem volt jó véleményem, mert mikor megismertem akkoriban mindig csak egész jól italos állapotban találtam. De a Csabi mikor megtudta, hogy akarjuk Őt dobosnak majd ki ugrott a bőréből annyira örült annak, hogy akarunk vele muzsikálni. És rögtön igent mondott még aznap el is jött Újszilvásra. És az italozás hát az mikor bekerült hozzánk már rég a múlté volt. Úgy hogy gőzerővel neki estünk a próbáknak és a repertoár gyorsan kész lett. Így a Jones folytatódott tovább. Persze ez Karcsikának nem tetszet és egyszer mikor Cegléden muzsikáltunk a közgázban, akkor Karcsika elég csúnyán beszélt a Csigával. Koncertezgettünk eljutunk pár helyre még mikor Abonyban muzsikáltunk, eljött Csiga édes anya is, és azt mondta ezt a zenekart nem szabad szét oszlatni. És ahogy teltek a hetek, jöttek a kényelmes hozzá állások nagyon sokszor előfordult, hogy be kellet mennünk Abonyba a két srácért, és sokszor előfordult az is, hogy nem tudták próba van a megbeszélt időpontban. De sokszor bementünk próbáltuk, jó útra terelni a két srácot, hogy muzsikálhassunk de csak ez is szétment. Pár koncert, és megszűntünk. Kőszegi elment kamionozni. Mi meg folytattuk Karcsikával, Vágány Zolival  Kajmannal Hermányos Csabival és Én ,. De még ekkor is sokszor be kellet menni a Kajmané majd Csabi bejelentette, hogy abba hagyja a zenélést. Ekkor megkerestem Ádám Zsolt barátom. Akit megint a Karcsika nem szívlelt el, És ekkor megint lett szólva Hermányos Csabinak. Aki vissza jött muzsikálni !!! Ekkor még egy-két koncertre elmentünk muzsikálni de az már igen a végét jelentette a zenélésnek. Majd teljesen szétmentünk, Talán két három koncertet adtunk ezzel a felállással, Vártuk azt Kőszegi mikor hagyja abba a kamionozást, és akkor három gitár basszusgitár dob és ének lett volna a fel állás. Akkoriban sok metallica, és magyar keményebb zenéket játszottunk. Egyszer mentünk le Ózdra, Békéscsabára és egyszer játszottunk Tápiószelén. Több koncert nem ugrik be. És mivel elég nyögdécselős volt a dolog Én mondtam ki a végét. Aztán eltelt jó pár év, hogy semmi muzsikálás nem volt !!! Majd egyszer felkeresett a Fábri Laci barátom, és azt akarta az akkoriban már elég sokat koncertező Stress zenekart segítsem ki egy koncert erejéig. Én ebbe bele mentem majd jött négy-öt próba, és élesben a koncert. Hermányos Csabit kértem meg, Hogy szállítsa fel a cuccom amin játszottam, mert a koncertet szerettem volna saját cuccon játszani. A stress zenekarban éneklő Lőrincz Tibort idézem. Tibor a mai napig fel emlegeti mekkora szívből zenélő császár vagy, úgy hogy csak egy dolgod van gyakorolni, és zenét tanulni éjjel nappal. Ezt a pársort Fábri Laci barátom küldte egyszer egy sms-ben. Ennyi volt a véleményük az ott töltött pár hetemről a Tibornak és a Stress, zenekarnak. Ezt az sms-t azóta őrizgetem a telefonomban.  Majd mivel ezt a csapatot innen Újszilvásról nem tudom vállalni. Így csak emlék, mint sok minden más. Még erre a koncertre a pesti barátaim is eljöttek, és a Baranyi család is tiszteletét tette. Pusztán Én miattam. Pedig a való igaság az, a keverőpultos embernek nem tetszett a basszus gitárom hangja, így egy olyan hangszerrel játszottam ami, akkor volt a kezemben először, és Én sajnos nem hallottam a gitárom megszólalni de a buli mégis nagyon jó volt a lelkesedésem sokat segített, Utána valamikor a szigeten összefutottam olyan emberkékkel, akik ott voltak akkor azon a koncerten, és kérdezték mért nem Én vagyok a stress zenekarban. Elmondtam, nem teszik a lehetőségeim ezt lehetővé, pedig, talán ha ott muzsikálhatnék akkor talán látna valaki egyszer egy buliban, és magával vinne feljebb, de ha már csak ott lennék köztük az is sokat segítene mert, Ők muzsikáltak már a sziget fesztiválon, és a wigwamban is előfordulnak olykor. Micsoda élmény lenne egy ilyen helyen muzsikálni. Csak hogy ahogy telik az idő fáradok is. Azóta még szóltak, hogy menjek de, sajnos nem tudom vállalni, náluk a melót. Majd megint hosszú szünet, és Én már azt terveztem soha nem szállok vissza a zeneiparba. Munkám során elkerültem a samsung gyárba. Ott megismertem Kovács Pistit. Ő akkor akart zenekart csinálni. Nekem semmi szándékom nem volt zenélni. Megadtam neki a Kőszegi telefonszámát, de az orrára köttem csak akkor hívják fel Kőszegit ha komolyan gondolják. Ők felhívták éjjel egy óra ötvenkor. Nos Kőszegi átment hozzájuk, és bevállalta a melót. Majd mivel érdekelt hova került be Kőszegi, elmentem egy-két próbára. Ez már a Rings. Hát tudjátok milyen körülmények közt próbálnak a zenekarok Szolnokon nagyon szar helyeken pincékben ami nedves dohos nyirkos büdös, ahol a hangszer berozsdásodik. Budapesten hasonló a helyzet, annyi a külömbség az nem pince, és így száraz. És mikor lejár a próba idő, akkor elkel hagyni a termet. Mert jön a másik zenekar, és ezért még sajnos fizetni is kell. Nagyon szar körülmények közt próbálnak a zenekarok, Még ha azt is írják próbaterem cuccal, hát igen láttam sajnos tapasztaltam, köszönöm nem kérek ebből. Én pont az ilyen dolgok végett is építettem saját kis próbatermet. Persze mikor még megépült el sem tudtam képzelni milyen szar körülmények közt próbálnak a városi zenekarok. Majd aztán a Rings bőgős ki esett, és megkértek menjek bőgőzni így, bekerültem a rings-be. Ami ismét csak két koncert erejéig volt életképes. Játszottunk Tápiószelén, és a Szolnoki western sörözőben. Itt viszont már mi jártunk át próbákra, és sajnos a hozzá állás az itt sem volt jobb, mint a megszokott kényelmes embereknél van. Sokszor mikor át utaztunk Szolnokra a fiúk nem értek oda a próba teremhez, ami még nem is lenne olyan nagy baj. De nem is telefonáltak, fiúk bocsi de ma nem jó. És ezt meg csinálták, jó párszor, majd ha véletlen lett próba, akkor meg felkészületlenül értek oda. Vagy otthon hagyták a kottát, amit előző próbán leírt a Kőszegi. Ez csak egyre jobban emésztet fel bennünket Kőszegivel. Még annyi lépés megtörtént, hogy megszűnt a szolnoki próbateremnek nem nevezhető helység, és így átkerültünk szilvásra de már csak nyűglődni. Ez a csapat szépen magába folyt. Ennyit még hozzáfűznék a ringshez, mikor leadtuk a koncertet Szolnokon akkor kaptunk egy olyan e-mailt. Amiben ez állt végre Szolnok megyében van olyan zenekar, akik tudnak is zenélni,nem csak magamutogatásról szólnak. Vajon miért, aki ismer engem, és Kőszegit tudja. Nem akarok erről beszélni, mert nem akarom magam sem és Kőszegit sem dicsérni. Mi csak muzsikálni szeretnénk végre olyan emberekkel, akiket szintén a zene szeretete vezérel. Majd mikor vége lett a Ringsnek akkor találtunk rá Lévai Zoli, és Rekita Gábor srácra Kovács Viktor jóvoltából. Amiről jobb is lenne, ha nem írnék. Nos de folytassuk még az utolsó zenekarral a Tűzvihar bandal. Mikor már meg ismertük őket nem volt helyén a dolog, de belevágtunk. Kezdődtek a dolgok szépen finoman a név választásnál. Lévai Zolinak nem tetszett az a név amit Kőszegi kitalált. Így lett a név Tűzvihar. Nekem magam részéről mindegy mi a név, és mik a feldolgozás dalok, mert Én azt gondolom az számít milyen érzésekkel adod át azt másoknak. Persze bevallom, van egy-két zenekar, akit kifejezetten nem szeretek de nem hinném bárki is látta volna bárhol ha játszottam ezeket a dalokat, hogy nemszeretem. Sokkal inkább a zene szeretete érdekel !!! Mintsem gyűlölködjek ember társaimmal, és azt fitogtassam, mint azok az emberek akik sajnos megfordultak körülöttem az elmúlt egy két évben. Sajnos Lévai Zoli ami neki nem tetszik azt nagyon nehezen hajlandó elénekelni. Egyre csak jöttek elő a dalok, amik neki nem tetszettek, és azt minden kifogással nem is volt hajlandó elénekelni. És rá egy-két három hétre ugyan abban a magasságban énekelt más témákat, előtte meg azért kellet kihagyni, mert Ő nem tud állítólag abban a magasságban Énekelni. Jó hát megértettük és, hogy mégis haladjon a dolog azokat a dalokat átírtuk, az Ő hangfekvéséhez. De vannak olyan dalok, amik az eredeti hangnemben szólnak szépen. De mi az Ő kedvéért  át írtuk. Majd mikor már közeledett a koncert akkor, hogy tudjon gyakorolni felvettük szöveg nélkül, úgy ahogy mi játszottuk. Szinte mindent elkövettünk azért, hogy a koncert jól sikerüljön. Majd még neki volt kérése, az hogy mielőtt elmegyünk koncertezni had játszon nagy színpadon, így elkértük a művelődési házat, és ott csináltunk, egy főpróbát. Egy-két ismerősünk eljött, és bizony nem tetszett nekik a Lévai Zoli éneklése. Bevallom nekem sem igazán jött be !!! De a hozzá állás az nagyon jónak tűnt mert Ének tanárhoz jár, és azt gondoltam ez majd sokat segít neki. Dolgoztam vele együtt, és talán sikerült is neki tanítanom egy-két dolgot. De az viszont nagyon igaz nagyon makacs egy ember, és nem enged a hülyeségeiből. Volt, hogy éjfélkor ment el tőlem, és addig a Kőszegivel zenét írtak, És Kőszegi sikeresen rávette egy pár jó dologra a zenében. Szerintem Ő megkapta az alapját annak, hogy hogyan is írjunk zenét. Azt azért mindenképpen a jó hozzá állásához kell fűzzem ami tetszik neki azt nagyon szereti csinálni a zenélésben. Írt pár dalszöveget ami szerintem jó de úgy érzem már nem a mai kornak megfelelő. Persze ezt sem lehet így kijelenteni. Mert ha bármit is előadnánk azt a közönség döntené el, tetszik vagy sem nekik. Majd valahogy Kőszeginek sem tetszett a Zoli, és sok nézet eltérés volt, ami egyre jobban felszínre került, és vége lett a Tűzviharban való szereplésünknek. Ha másra nem is volt jó a Tűzviharos dolog akkor talán arra jó volt egy picit elkezdtem stúdiózással foglalkozni. És talán ezt tudom hasznosítani a jövőben. De Én azt gondolom, ha Lévai Zoli hallgatott volna ránk, akkor még talán ma is együtt lennénk!!! Azt súlyos problémának tartom a Lévai Zoli semmibe nem vett minket, a múltunkal kapcsolatba, amit nagyon sokszor hangoztatott, és az összes baráti köröm is semmibe vette. Persze semmire nincs garancia, de az biztos sok tapasztalatot szereztünk, és hogy ez ma mire elég csak akkor derülne ki ha lenne négy öt ember aki megértené egymást. De úgy veszem észre ennek egyre kisseb az esélye. Hát nagyából ennyi amire vissza emlékszem az elmúlt közel 18-20 évből.

 

Hogy ezek után mi lesz a folytatás, nem tudom, de ha bármi is lesz akkor naplót fogok vezetni.

 

                                                    regards & janaanagy

                   15,45h 25-12-2007       
 
 

Még annyit utóiratként hozzáfűznék a múltamhoz, hogy nagyon nehéz úgy valamit csinálni, jelen esetben, nálam a zenélést. Hogy semmi külső segítséget nem kap az ember, és mindent az utolsó darabig kétkezi munkával kell előteremteni. Amit szerintem sokan tudnak, nem nagyon jutalmazzák anyagiakban. És ha netán valaki annyira szeretne valamit, és csak sajátmagára marad, és a fizikai erejére, azt tanácsolom, ne vágjon bele. Én ugyanis mindenről lemondtam, és mégsem sikerült. Feltettem rá a fél életem, nem jött be. Nem-nem panaszkodni akartam az elmúlt pár sorban csak le írtam azt, ha egy munkás szeretne valamit, és nagyon szeretné, akkor sem megy, nem megy !!! Viszont ha van pénzed, akkor bármit elérhetsz. De mint munkás szinte semmi esélyed. Talán annyi csak, ami említésre méltó az elmúlt 18-20 évre, példamutató lehetne a kitartásom. De mint kiderült az itt ebben a korban semmit nem ér.  

 
       john shedy big