Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Tiszta őrület

(Siposs András)
 
Tiszta őrület az élet!
Az Édenkert mivé lett?
Hogy lehet ezt kibírni?
 
Megsikálni, elcsócsálni,
nem csak állni, kell csinálni
valamit, úgy tűnik.
 
Hegedülni, elrepülni,
jégre ülni, megőrülni,
vagy efféle izéket.
 
Én sokat teszek és azt hiszem,
hogy amit teszek, azt jól teszem,
de lehet, hogy tévedek.
 
Azért még nem szólj rám,
mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
ki maradhat itt normális?
 
Azért még nem szólj rám,
mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
ki az, aki itt még normális?
 
Furcsák lettek az emberek,
olyanok már gyakran, mint a gépek,
ez valahogy nem oké.
 
Nem azért esznek, mert éhesek,
hanem azért, mert itt az ideje,
s hány dologgal van ez még így!
 
Órára kelnek, időre mennek,
naptár szerint szeretnek,
te jó Isten!
 
És még én vagyok a lüke, mert gitározok,
a kor dacára ilyen képet hordok,
vagy néha ugrok egy seggest.
 
Azért még nem szólj rám,
mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
vajon melyikünk a normális?
 
Azért még nem szólj rám,
mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
van-e, aki itt még normális?
 
Aztán attól is furcsák az emberek,

hogy ilyesmit hallgatni képesek.

Nem az a baj, hogy gép írja a zenét,
egye meg a fene, az úgyis csak szemét.
Olyan is lesz mindig, aki jobbat ír a gépnél,
csak olyan lesz-e még, aki ezt meghallja és értékeli?
 
Azért még nem szólj rám,
mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,
mire jó, ha valaki normális?
 
Azért még nem szólj rám,
mert kicsit furcsa vagyok,
kilógnak közülem a hétköznapok,
ne szólj, ha dilisnek találsz is,

ki az, aki itt még normális?

www.mixmozaik.hu/

                               

( 1992. január 4 )

 

BICS


Elkopott a pennám az üvegből kifogyott a tus
Szabad szemmel ne szárnyalj de engedem, hogy fuss
Menekülj belőlem vissza egy ifjú szívbe
S ha bánatos vigyázz rá ne borba fojtsa hanem hitbe
 

25-08-2008

 

Versenyfutás
(Siposs András)
 

Aztán hirtelen úgy éreztem, hogy egy nagy pályán futunk körbe,

és senki nem tudja, hány kör van még hátra.

Kis idő múlva ismerős alakra lettem figyelmes magam előtt:

ott is én futottam.
 
Van nekem egy régi vágyam:
szeretném utolérni magam.
Egyszer elolvasni egy aznapi újságot,
időben megvenni egy ajándékot,
félretenni csak 100 forintot,
meglátogatni pár régi barátot,
időben lefeküdni, magamat kialudni,
pár levelet megírni, Anyámmal beszélgetni;
jó lenne egy este úgy érezni:
na, ma csináltam is valamit.
 
A múltkor telefonnal a fülemen,
míg vártam, hogy kicsengjen –
hát elfelejtettem, hogy kit is hívok.
Hiába, hogy mindent felírok,
mert elvesztem a cédulákat.
A család örül, ha hetente láthat.
A konzerveket már profin nyitom,
és sokszor útközben, futva eszem.
A dolgaimat nem én irányítom,
a dolgok csak úgy történnek velem.
 

 (1985. május 4.)

 

Mire való a dal?
(Siposs András)
 
Ez a dal neked szól, ez a dal nekem is jó,

ez a dal tán kicsit szabaddá tesz, hisz a dal arra való!

 
Nézz körül, a világ az olyan, amilyen,
megváltani magát nem hagyja, azt hiszem!
Hallgass egy kis zenét, az használ a jókedvnek,
felejtsd a rosszat, ha már tenni nem tudsz ellene!
 
Ez a dal...
 
Ne hagyd, hogy legyűrjön a hétköznapi robot,
legyen ünnep a zene, nincs más gyógyszer, tudod!
Siker, pénz, hatalom egyre elkerül,
dal, bor, szerelem – ez marad egyedül!
 
Ez a dal...
 
Ha egy egész kicsi jókedv fakad egy dallamból,
az a dallam már megérdemli, ha folyton csak ő szól.
Gyere zene, szóljál vers, végre jöjj el, dal,
a csodákra itt az idő, ti gyógyíttok mindent bajt!
 
Ez a dal...
 

(1992. augusztus 6.)

 

Radnótinak e  korról

Én olyan korban éltem e földön
mikor már nem állt se templom se börtön
Megszűnt hit, szerelem , remény
olvasatlan maradt vers és regény

Bénák taposták sárba az értelmet
tudatlanok keze álltal halt meg a művészet
Nem énekelt madár, nem szóltak himnuszok
egyenes beszédből lettek a rébuszok.

B.I.CS. 2008.08.24

 

Ne várj!
(Siposs András)
 
Panaszkodsz, hogy nincsen elég pénzed,
(a) fizuból nem futja semmire,
(pedig) csak egy mosoly és egy jó szó kéne,
(és) ez nem kerül neked semmibe!
 
Ne várj arra, hogy más vidítson fel,
te hozz derűs percet a többinek,
belülről fakad az igaz jókedv,
(és) ez nem kerül neked semmibe!
 
Komolyak a bajaid, azt mondod,
a puszta jókedv nem old meg semmit se! (Na ja.)
(De) segít elviselni a sok gondot,
(és) ez nem kerül neked semmibe!
 
Megoldást a szomorúság sem nyújthat,
(de a) derűs lélek erőt ad és hitet,
(talán) épp ez segít megtalálni az utat,
(és) ez nem kerül neked semmibe!
 
(És ez a) dal sem kerül neked semmibe!
 
 

(2006. június 27.)

 

Másik Isten
 

Talán egy másik isten kéne

A mostani helyére
Mert ez lelépett

Néhány kurva hosszú évre

 

Valami forró kis szigetre

Ahol fűszoknyában járnak

A lányok – koktéllal kezükben

Úrnői a vágynak
 

Ahol mindig hűs a tenger

És kéklőn tiszta égbolt

Isten lazít egy kicsit

A földből már elég volt

 

S mi hiába járunk vasárnap templomba

Hívni istent ő a telefonját ki kapcsolta

Szállhat felé imánk több mint 70 éve

A forró ki szigeten nem figyel a rögzítőre

 

szász zsolt

 

..."beszélek hozzád, olyan mintha nagyon mélyen látnék magamba,

vagy még feljebb és felnézek rád, hogy lássalak.

mintha a szavaink egyformák lennének.

egyet is jelenthetnek, együtt is gondolkodhatnak.

lehet, hogy sok a titkom, de ezek olyan titkok, amiket a figyelem feloldoz....

de egy apróság ami kiemel a ebből a világból az a szememben van, és ez a szem kíván egy másikat...

a lelkünkből visszavert sugarakat észleljük...

az élet lehet csak fejezetekből áll, dráma, de én ezt nem hiszem.

én nem játszom majd szerepet, vagyok akinek lennem kell,

már nem idegen számomra a világ..."

horváth lívia

 

“Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt:

Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét.

Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz.

Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét.

Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett.

Mit tekintenél ideális életnek?

Igazából mit akarsz leginkább?
Esetleg segítene, ha leírnád a te „tökéletes napodat”, vagy egy listát írnál arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz.

Ha elmélkedsz azon, amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és szükségleteidet.
A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra?”

(John Powell)

 

Egri Miniőz !!!
 

Egyedül járt a nagy hideg városban

A kis miniőz családja távol van

Remegő lábakon sétált az utcákon

Félve gondolkodott ugató kutyákon

Senkit nem lát senki nem olyat mint ő

Félelme a magányban egyre csak nő

Egyszer egy kapuhoz ért és megállt

Vele szemben egy barátságos szempár állt

Hát te ki vagy ??? furcsa kis idegen

Magányos vagy és árva látszik a szemeden

Gyere közelebb beszélgessünk kicsit

A mini őz közelebb lépett picit

Gyere !!! ne félj nem foglak bántani

Nem fogom  fejem véredbe mártani

Szegény miniőz lábai remegtek

A kedves idegennek hátsó szándékai lehetnek

Elfutott riadtan egyenesen egy rétre

Besétált egy patakig félve

Fejét a patak vize fölé hajtotta

De mielőtt ihatott volna valami torkát elkapta

Rándult egyet és elájult szegény árva

S még egyszer gondolt a távoli családra

Miniőz meghalt egerben lelte halálát

Sirassuk meg párszor szegény árvát

 

   Bics

 

ha oly’ sok problémád okoz fejtörést...
és úgy érzed, hogy az életed egy hajszálon függ csak...
és ha az idő múlását érzed bőröd fonnyadásán...
s azt gondolod, nincsen erőd a mindennapi küzdelmekhez...
légy nyugodt és gondolkodj el egy kicsit!
gondolj az életed csodás pillanataira,
a barátaidra és mindazokra, akik kedvelnek téged,
s akkor meglátod, hogy nem minden olyan rossz és sötét!
űzz el minden borongó és nyomasztó gondolatot a fejedből...
és meglátod, hogy a sötét éjszakák kitisztulnak és megvilágosodnak...
s megérted, hogy az ég mindazoknak megnyílik, akik szebb jövőben akarnak hinni és harcolni érte.
kövesd az álmaidat !!!

 

      horváth lívia

 

Már megint hétvége van...lassan itt a nyár vége is. El sem hiszem már, mi miért nem történik, egyáltalán nincs jó kedvem, ülök és nézek ki az ablakon, nézek ki a fejemből. Napi munka kész, írtam is már amennyit, tesóm végre hazajött látogatóba, egyetlen örömöm, hogy ő van még nekem, ma itthon lesz. Aztán majd megy haza. Olyan sok senki van körülöttem a környezetemben, olyan sok üres ember. Nők, férfiak talán még " gyerekek is". Néha úgy érzem, nem tudom milyen erőből táplálkozom, hogy van még szívem, érzéseim és nem azon vagyok csak, hogy ebben a mában éljek. Tudom mi az amire szükségem lenne és mit tudnék adni, de ez csak szunnyad bennem. A vulkánokra is azt mondják, bármikor felélbredhetnek és kitörhetnek...de mi az mi történik, mikor már nemcsak álmodnak, hanem élnek is? van aki megtudja milyen ez igazán, van akinek pedig a sorsa nem adja szükségét rá? hogy kitörjön...mi lesz akkor vele...hamut szór néha napján, és minden éjjel könnyet hullat párnájára az ég...
Boldogság nem létezik, nem hiszek benne. Nem akarok olyan dolgokat álmodni, ami másban nem él... él e még másban, ami összefonhat még az igazi élettel, ad e mosolyt, mert én még tudok mosolyogni...de most amikor könnyezem, elmossa arcomról a só íze azt az édeset, amit már nem álomnak hívnak, hanem valóságnak. Ilyen az élet, egyedül vagyok benne, olyan senki nem tartozhat bele, akitől nem látnám a magam valódi arcát...mert minden nap úgy kellene felébrednem, hogy vidám legyek, mert már nem álomban élek...mert kitörtem belőle.
Azthiszem a sors bolond játékot játszik velem, mert nem hagyja, hogy megtaláljam ... azt a másik magányos lelket ami olyan mint az enyém.... ami még nem bennem él....csak hamut szór...mindkettő.....kitudja még meddig...

 

  horváth lívia

 

A szerelem soha senkit nem kérdez.
Meglep, és kíméletlenül leteper, mint az elemi erő.
            Montaigne
 
Szerelmesek civódásai csak erősítik a szerelmet.
            Terentius
 
Lehetünk szerelmesek boldogság nélkül
És boldogok szerelem nélkül
Az volna az igazi csoda
Ha úgy lennénk szerelmesek, hogy
Egyúttal boldognak is érezhetnénk magunkat

            Honoré de Balzac

 
Rosszkedv, féltés szomorúság!
Ez az amit szerelem neveznek
           Füst Milán
 
Férfi és a nő hogyan is érthetnék meg egymást
Mind a kettő mást akar
A férfi a nőt a nő a férfit

             Karinthy Frigyes

 
A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről
Ami rajta kívül van

             Victor Hugó

 
Szeretni annyi, mint mások boldogságában
Lelni meg magunk boldogságát

             Leibniz

 

A szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem

             Madam Pompadour

 
Az ember nem arra születet, hogy legyőzzék.
Az embert el lehet pusztítani, nem lehet legyőzni

             Ernest Hemingway

 

Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb

             Szophoklész

 
Tévedhetsz, hibázhatsz, vétkezhetsz
De légy igaz ember

             Victor Hugó

 
Ha az egész világ gyűlöl, rosszat hisz rólad
De lelki ismereted tiszta, sohasem leszel egyedül

             Charlotte Brontë

 
 
Azzal sohase törődj mit mondanak az emberek
Egy a fontos: a lelki ismereted nyugodt legyen

           Dante

 

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod sejh, ma nem azzal kellene

Honnan jössz,- azzal ecsém: hova mész

           Illyés Gyula

 
A világ leglassúbb folyamata: az érzés
Megváltoztatása, a gondolat által
           Osvát Ernő
 
Legnagyobb cél pedig itt a földi életben:
Embernek lenni mindig minden körülményben
           Arany János
 
Az emberélet nagyszerűt ígér:
Mily szép a nappal, s mily nagy az éj !
           Goethe
 
Az ormokra nem hívják az embert, oda
Fel kel kapaszkodni

           Edouard Monet

 
Az ember élet gyönge dráma
Csak egyszer adják
Nincs több előadás
           Moshi
 
A tisztességes életmódnak meg van az előnye, hogy
Ha gyökeret ver az emberben hamarabb megérzi
Ha csak egy hajszálnyit is eltér tőle
          Manzoni
 
Hazug világban a hazugság
Még csak nem is az ellentétes világból
Hanem a valós világból jön létre
          Franz Kafka
 
Mindendolgok mértéke az ember
           Protagorasz
 
Semmisem jóvátehetetlen míg az ember él
          Elmer Rice
 
Jót és jól. Ebben áll a nagy titok
Ezt ha nem érted szánts és vess
S hagyjad másnak az áldozatot

          Kazinczy Ferenc

 

Annyit érünk, amennyit tudunk
        Gracián
 
Az élet rövid béke, hosszú harc
A halál hosszú harc hosszú béke

       Berzsenyi Dániel

 
Bölcs belátás többet ér minden más adománynál
       Szophoklész
 
Előbb javulj meg, és azután törekedj megjavítani másokat
        Talmud
 
Gúny nélkül olyan a világ
Mint az erdő madár nélkül
        Anatol France
 
Megbocsátani és feledni
Ebből áll a nemes ember bosszúja
        Lope de Vega
 
Úgy kell dolgoznunk, mintha örökké élnénk
És úgy kell élnünk, mintha holnap kellene meghalnunk
        Talmud
 
Játék az élet rosszul megkevert kártyákkal, gondokkal
Bajjal teli szerencsejáték, hol vak esély uralkodik
        Lope de Vega
 
Az ember szerencsétlenségei révén jut legértékesebb javaihoz
Ezernyi felfedezés rejtve maradt volna előtte, ha nem
Ösztökél kutatásra a szükség
Ő az inga órán a súly
Amely mozgatója minden keréknek
        Herder
 
Be kell oltani a gyermekekbe azt a gondolatot

Hogy semmi sem drágább, mint az élet s hogy hihetetlenül rövid

        Roger Martin du Gard

 
Az embernek sohasem szabad vakon és körültekintés
Nélkül cselekednie, mindig elfogadhatóan
Meg kell indokolnunk, amit teszünk; körülbelül ez
A kötelesség meghatározása
        Ciceró
 
Nézd az üvegben e kis szürke por, hogyan pereg
Hinnéd, hogy valaha ember volt s szeretett ?

        Ben Jonson

 

Amikor temetnek, hiába sírsz
Addig mosolyog még élek

       Csi-li

 

tenyeremben a világ, s én a világ talpa alatt !!!

Bics

 

Nyakamon szorított hurok nevet rám, nélküled minden álmom fuldokol.

Ott a hazám, ahol tiszta maradhatok.
Ahol, a hatalom pénze nem mar sebeket lelkemre.
Ahol, még marad szabad akaratom,
Ahol még őszintén gondolkodhatom.
 
Nem hagyom, hogy testemre kopott sarat rúgjanak.
Nem kell a hódító nyugat.
Aki nem néz rám, arra nem pazarlom a figyelmemet.

    Nincs szükségem újjáépíteni a rendet

 

Ahol élnünk kell, ott nincsenek mondvacsinált sztárok.

Nincsenek műanyagból készített mosolyok a szánkon.

Ahol élnünk kell, ott igaz barátok meghallgatnak minket,

Akkor is, ha éppen jól vagyunk, akkor is, ha úgy érezzük életünk nincsen.

 

Nem kell Amerika, nem kell az, hogy átöleljen egy idegen mese.

Mert amit tudok, azt nem érezheti más, csak te.
 

Nyakamon szorított hurok nevet rám, nélküled minden álmom fuldokol.

Ott a hazám, ahol tiszta maradhatok.
Ahol, a hatalom pénze nem mar sebeket lelkemre.
Ahol, még marad szabad akaratom,
Ahol még őszintén gondolkodhatom.
 
Ott a hazám, ahol minden véges.
Ahol hazám nem értem hal meg, én halok meg érted.
Ahol veszett koldus a cipőm nyomában lépked.
Ott ahol a hatalom, a tükörből még visszaverődik,
Arcodon sírnék ott, élét kiküszöbölném.
Rontott. Kibontott hajjal, a szél üdvének dalolnék.
Hontalanul, leszakadva, elmerengve éhesen.
Ott van csak hazám, ahol te vagy én bennem.”

           Horváth Lívia

 
 
„Gombák nyílnak az avarban.
A hatalom nő, mindenki azt akarja,
Egy lépéssel magasabban járni,
A másik előtt.
Eső jön, vajon ki szedi le a gombákat?

Ha bűzös és rothadó férgek lakják belsejét?

A holnapi ebéd elmarad.
A holnapi hatalom szétszakad.
Gombák nyílnak az avarban.
Édes eső hull a levelek hátán,
Kanyargó csodabogarak rágják
A mérgezett kalapokat.
A gomba módra szaporodó éhség,
Nagyobb hatalmat hoz a világra.
Fekete vidámság örül az emberek arcán,
Mikor elindulnak gombát szedni.

És csodálkoznak, ha nem találnak semmit.

Felrúgott, gonosz gyűlölettel a mérges gombafalatok,

Nyálunkba olvadva tesznek magukévá.
Gombák nyílnak az avarban.
A maradék nem elég, repeta kell.
A szőke falevelek elárulják nekünk,
Hol vannak a legjobb falatok.
A hatalom nő, mindenki arra kíváncsi,
Hogy ki járt az erdő mélyén előtte,

Mindenki azt akarja tudni, hogy ki taposta el mindet, helyette.

S ha nem lesznek már a szőke falevelek,
Hanem újra rügyeznek a fák,

Lesz ott a tövében frissen nyílt fonnyadt gomba,

Hisz a hatalom csak úgy nem vész el.

De minden-e a hatalom, ha nem élvezzük az ízeket

 
De minden-e a hatalom, ha nem élvezzük az ízeket?
Mindegy-e nekünk, ha a gombák bolondnak
Néznek bennünket?
Mindegy, hogy kinek mit jelent a hatalom,
Mert addig mérgeznek minket, amíg nőnek az avaron.
Az avar egyszer megunja a hatalmat tenyészteni.
Megunja egyszer azt, hogy csak a talpunk alatt lehet.
De addig gomba módra szaporodik tovább az éhség,
Amíg a tányérunkon a táptalaj legel.”

                Horváth Lívia

 

Mikor egy ember hazudik, megöli
Egy kis részét a világnak
Ezek a sápadt halálok, miket az
Emberek tévesen életüknek neveznek
Nem bírok tovább szemtanúja
Lenni mindennek
Nem adhatna az üdvösség birodalma
Otthont nekem

Mr. Clifford Lee Burton

 

basshunter angel in the night !!!

Lőrincz Katalin

 

Olyan nagyképűen magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!
"
A barát egy mosoly, mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps, mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél;
A barát az álom, mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van;
A barát gyémántpáncél, óv téged a harcban.
A barát egy nevetés, mely felharsan, ha meglát;
A barát egy rózsakert, mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag, mit az éj varázsol; a barát egy dallam, mit meghallasz bárhol.
A barát a láng, mely kitáncol a tűzből; a barát az emlék, mit szívedben őrzöl.
A barát is csak ember,s néha tán hibázik, de szeret, s ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik.”
Szeretném, barátom, ha úgy éreznéd, hogy én így érzek Irántad!

Hát ez vagyok én:EGY BARÁT!!!



Iskoláim:
Használd a napokat,s ami jelen van forró szívvel öleld.......
Holnappal ne törődj,messze ne álmodozz,
Légy víg,légy te okos,amíg lehet!
ÉLJ s ÖRÜLJ!!!

Voltak,elmúltak,Vége van!!

Munkahely:
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Munkahely??
Volt-Van!!Hogy lessz-e?
Kitudja!?, Mi barátok vagyunk, Te és én,
ha hozol magaddal egy új barátot, akkor hárman leszünk.
Az már egy kis csoport: baráti kör.
Tulajdonképpen nincsen sem kezdete, sem vége.
Pozicióm?Volt is-Van is!!Megszereztem-Megtartottam!
, Kereskedelem,
Szépségipar,
Természetgyógyászat.,

Hobbik:
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Ha egyedül vagy, annak, hogy egyedül lehetsz, ha nem vagy egyedül, annak, hogy nem kell egyedül lenned. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt. !!!

Minden ami Értelmes!!!


Tanácsaim a többieknek:
Taníts meg, Istenem, taníts meg szeretni!
A világ legfontosabb értékét meglelni.
Élvezni és szolgálni egy összetartó erőt,
Együtt sírni, nevetni, rád nézni, mielőtt
Újra meg kell állni,
Mindenkit bevárni,
Türelmesen javítani egymás apró hibáját,
Előtted lenni, egyenlővé válni.
Közösen feltartani az élet durva árját.
Megmentve egy gyenge érzést, egy erősebbet szerezni,
Sok-sok új barát közt a régi hibáimmal
Taníts meg mindenkit, mindenkit szeretni.

Tanulj mások hibáiból.
Nem élsz oly sokáig, hogy mindent saját hibáidból tanulhass meg.!!!


A Tegnap történelem.
A Holnap meglepetés lesz.
A mai nap ajándék."

Nyíri Judit

 

Rossz érzések ellenszere
 

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. sors nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”

                                                  Marcus Aurelius

 

"Ott az otthonom, hol nem vagyok gyurmabábú.
Köcsöggé formált díszes asztalra szánt haszon áru.
Ahol nem szólítanak le a járdán az idegenek:
Cicamica, jössz egy körre? Szép a szemed!":-)(Lív)

 

Képtelenek vagyunk együtt élni dolgokkal úgy, ahogy vannak. A vélemények fontosabbak számunkra, mint a valóságos élet, és hajlamosak vagyunk rá, hogy inkább higgyünk a szavaknak, mint a tényeknek.
Carl Gustav Jung

 

Meghívlak, hogy gondolkodjunk együtt: Mi az élet célja?
Talán jó lenne, ha mindegyikünk időt szakítana és leülne egy csendes sarokba és megírná élete hátralevő részének forgatókönyvét. Próbáld meg egyszer te is. Szabad kezet kapsz. Beírhatod a siker-kudarc, a könnyek-nevetés, a hosszú élet-a rövid élet, az agónia-extázis összes mennyiségét. Tejhatalmat kapsz az élvezet, a hatalom, a pénz, a hírnév és kapcsolataid felett. Mit tekintenél ideális életnek? Igazából mit akarsz leginkább?
Esetleg segítene, ha leírnád a te tökéletes napodat, vagy egy listát írnál arról a tíz tevékenységről, amelyet a legjobban kedvelsz. Ha elmélkedsz azon, amit leírtál, bizonyára tisztábban meglátod legmélyebb vágyaidat és szükségleteidet.
A kérdés ez: Mi az élet célja, a te számodra? (John Powell)

 

Kép  ..."Beszélek hozzád, olyan mintha nagyon mélyen látnék magamba, vagy még feljebb és felnézek rád, hogy lássalak.Mintha a szavaink egyformák lennének. Egyet is jelenthetnek, együtt is gondolkodhatnak. Lehet, hogy sok a titkom, de ezek olyan titkok, amiket a figyelem feloldoz.... De egy apróság ami kiemel a ebből a világból az a szememben van,és ez a szem kíván egy másikat...a lelkünkből visszavert sugarakat észleljük...Az élet lehet csak fejezetekből áll, dráma, de én ezt nem hiszem. Én nem játszom majd szerepet, vagyok akinek lennem kell, már nem idegen számomra a világ..." (Lív)

 

Filozófia...Az élet tartozással bíró szomorúság.
Lépkedő, hamvas karcsúság.
Lényed kertjében alvó hintaló.
Sziklák forró porain hált hamvazó hó.(Lív)

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.
Márai Sándor

„S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behúnyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…”
(Márai Sándor: Az igazi)

 

Változni a csendben

Tudsz -e változni a csendben?
Látni benne fénytelen árnyékod hajnalát?
Tudsz-e változni a csendben?
Simogatni arcvonásaid múló dalát?

Gyermekeink szobrai vagyunk,
A mi képzeleteink az övék.
Tudnak-e változni a csendben?
Vajon, elhiszik e még?
(Lív)

 

A háttérben furcsa képek,
A jövő szeméből visszanéznek,
Ősi kérdés, hogy mit fog hozni,
Ha úgy kéred, jót fogsz kapni.


Az elnyűtt dalok visszavárnak,
Szeress bele a nagyvilágba,
Bármi, amit megérintesz,
Csak egy porcelán a kezedben.


Ahogy a dolgok elkezdődnek,
Még nem biztos, hogy úgy végződnek.
Irány fel a magasba,
Minden úgy történik, ahogy meg van írva.


Úgy akarom, hogy rám nézz, de ne arra gondolj,
Hogy ami bennem él,
Az benned is tombol.
A jövőd hozhat jót vagy rosszat,
Talán túl sebezhető vagy.

Ne csókold szájon a múltad,
Annyi időd van, mutass több bizalmat.
Szeress bele a szenvedélybe,
Szeress bele a vágy hevébe.


A múlt nem tart örökké,
A valóság meséje rejtély.
Az összes álmod egy éjjel majd elszáll,
Abban higgyél, ami közel áll hozzád.


Szeress bele a nagyvilágba,
Száguldj a fénnyel az éjszakába,
Ha rossz utakra lépnél,
Ne állj meg, az élet egy térkép.


Úgy akarom, hogy rám nézz,
De ne hidd, ami benned él az bennem is vágykép.
Úgy akarok továbblépni,
De ehhez még többet kell élni.
(Lív)

Nem azok vagyunk, akiknek hisszük magunkat, hiszen sosem úgy döntünk, ahogy képzelt személyiségünk döntene. Értékrendünk már jóval a születésünk előtt létezett. Nem vagyunk azonosak a testünkkel, hiszen testünk nélkül is képesek vagyunk mozogni. Nem vagyunk azonosak az elménkkel, se álmainkkal. Tovább ásunk, és rádöbbenünk, hogy létünk túlmutat a lelken. Végül ráébredünk, hogy mi magunk vagyunk az erő, amely élteti a testünket és lelkünket egyaránt. Erő nélkül a testünk a földre hanyatlana. Erő híján szertefoszlanak az álmaink. Az erő maga az élet. Amikor valaki más szemébe nézünk, látjuk az öntudat és az élet ragyogását. Az élet nem a test, az elme vagy a lélek. Az élet erő. Az élet gyermekké teszi a csecsemőt, felnőtté a gyermeket és idős emberré a fiatalokat. Megöregszünk. Amikor testünket az erő elhagyja, porrá válik. Mi magunk vagyunk az élet, amely végigfut a testen, az elmén és a lelken. Amikor erre ráébredünk, de nem elménk segítségével, hanem tapasztalati úton, rájövünk, hogy ugyanaz az erő munkál bennünk, amely kinyitja és becsukja a virágok szirmait, vagy amelyik a magasba emeli, és virágról virágra röpteti a kolibrit. Felismerjük, hogy ott vagyunk minden fában, állatban, növényben és sziklában. Mi vagyunk az erő, amely feltámasztja a szelet, és mozgásban tartja a mindenség lélegzetét. Az egész világegyetem egyetlen, hatalmas létező, amit az erő tart mozgásban, és ez az erő azonos velünk. Mi vagyunk az élet.

Az ébredés a szív, a szellem, a szeretet és az élet ünnepe. Ahogy felébredünk, megértjük, hogy mi vagyunk az élet. Bármit megtehetünk, hiszen mi vagyunk az erő, amely mozgásban tartja a világot. Csodák sorozata az élet, ha kérünk valamit, az rögtön valóra válik. A szív és a lélek közeli rokonok. A szívet nem lehet becsapni: a maguk valójában érzékeli a dolgokat. Amikor a szívünkre hallgatunk, valami megváltozik bennünk. A szív képes megnyitni a többi szívet, és ez az igaz szeretet titka.
/ Don Miguel Ruiz: A szeretet iskolája /

 

Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerű megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz, butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés.
Carl Rogers

 

Mint az elhagyott ki semmit nem kapott
Ki a nincsből kért és elveszett
Újra útra kelek
Féktelen szeleket nyergelek
Nem bánva esőt
Út porát
Ugratva felhőkoronát
Tán félszegen
Tán szilajon
Végtelen utakról álmodom
( Tristan Swartz - A genovai méregkeverő című könyvéből...Olvassátok el!!!)

 

"Az életben négy dolgot nem lehet visszafordítani:
- az eldobott követ,
- a kimondott szót,
- az elveszett lehetőséget,
- és az elmúlt időt."

Iowita

 

Ha igazán vágyunk valamire, ne szégyeljünk, ne féljünk harcolni érte még akkor se, ha a külvilág szemében szenvedélyünk érthetetlennek, esetleg őrültségnek tűnhet !

 

Kergetem a vágyaimat. Vagy azok kergetnek engem... még nem jöttem rá.
Mindenem megvan amire szükségem lehet, így nem tudom, mit keresek. Talán olyasvalamit, amiben még nem volt részem, de nem szeretnék meghalni úgy hogy nem is történik meg soha.
Próbálok úgy élni, hogy észrevegyem a fényeket.
Kedvelem azokat, akik megélni akarják az életüket, és nem túlélni, akik elvetik a sztereotip elvárásoknak való megfelelést, de vannak saját törvényeik, és azokat betartják.

 

"Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker."

                 (Ralph Waldo Emerson)

 

Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll.

 

   Gyöngy

 

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid !

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid !
Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid !
Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed !
Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsod !

 

"Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca,
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű
jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk."
(Hemingway)

 

két gitár két dobverő, és egy toll
sírt a kezdetekben a senkinek sehol
meg volt a hit, együtt álltunk a hídon
martinit jég nélkül nagyon nem bírom
 
viharok jöttek, ollózták a vitorlást
a vizes fedélzeten megcsúszott a triolánk
volt ki a hajó oldalán lógott
s volt ki már adta az utolsó csókot

                miniőz

 

"Sértődés, hiúság. Az emberi nyavalyák és balesetek alján legtöbbször ezt találod. A hiúságot. A gőgöt. A félelmet, mert hiúságból nem merik elfogadni a szeretetet. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva, és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja magát, s még sokkal inkább szégyelli hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát... Azt a szomorú emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság."
/Márai Sándor - Az igazi/

Kép Életem meséje hat fejezetben

1.) Megyek az utcán, beleesek egy gödörbe. Váratlan volt, sötét van és hideg. Pánikolok, de nagy nehezen kimászok.

2.) Megyek az utcán, beleesek a gödörbe. Pánik újra, de ismerős a szituáció. Valamivel gyorsabban lábalok ki, mint első alkalommal.

3.) Megyek az utcán, beleesek a gödörbe, bosszankodom, és nem értem, hogyan is történhetett ez meg velem újra, majd gyorsan kimászom.

4.) Megyek az utcán, látom a gödröt, és nincs mese, bele kell esni. Gyorsan kimászok.

5.) Megyek az utcán, látom a gödröt, elsétálok mellette.

6.) Másik utcán megyek.

nagy győr nóra

 

"Egy őszinte NEM mindent visz. A gyengécske igeneket és a még gyengébb jellemeket."

  

Kép Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi földünknél.
Lehet létezik Ő is, aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom. Máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
már nem vigyáz egy csepnyi földre, s el kell mennünk mindörökre.

refr.:Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív, de a jel, ami szól,
még nem mond semmit meddik élek, s lesz- e út, hogy vissza térjek.

refr.:Fényévtávolság. Csak hallgatom. Csak bámulom.
Zengő fényország. Hogy láss csodát egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem.
Hallom hangjait, és el nem érem.
Ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom. Nekem itt vannak álmaim.

www.youtube.com/watch

kaszás attila

 

Bölcsebb lettél egy évvel mint tavaly ilyenkor voltál,

sok minden történt veled: zenéltél, olvastál, dolgoztál!

A sok vágyad, mely a húrokon keresztül szól hozzánk

mi hallgatjuk azt remélve megértjük mondanivalóját.

 

A dal száll, az évek múlnak

s az álmaink a porba hullnak!

De én azt szeretném, ha ma csak mosolyognál

A jókra mi veled történt egy Bolyhost kortyolnál!

 

Feledd a rosszat, szeresd a jót, valósítsd meg álmaid

mert az élet is egy hangszer, melyen tudni kell játszani.

Így kívánok sok boldog születésnapot

egy gitáros szívnek, mely a zenéért dobog!!!

 

     lőrincz katalin

 

"Nézz szét, mi van itt! Mindenütt csalás, hazugság és önös érdekek. Nyakkendőtűk csillogása, rádiótelefonok és benzingőz. Hajtás, stressz és a barátaid szépen elmaradnak. Lassan már semmihez sem lesz kedved. Már majdnem belefáradsz a harcba és beilleszkedsz, majdnem behúz téged is a nagyvárosi daráló és tucatember leszel. De éppen jókor fordítasz hátat ennek az egésznek, rájössz, hogy neked több kell, neked más kell, neked vannak fontosabb érzéseid is.

Összeszeded a pénzt, persze még több pénzt, mint tavaly. Új hátizsákra megint nem futotta, szakadt bakancsod is maradt a régi. De nem baj, a lényeg, hogy nem ülsz otthon egész nyáron. Fél éve kitaláltad már, hová mész, az útikönyvek, térképek mind a fejedben vannak. Szokás szerint előző este pakolsz össze, reggel álmosan rontasz ki az állomásra. Tolongás, tömeg, zűrzavar, de te már nem azért mész, mint a többi, neked komoly céljaid vannak.

Végre fent vagy a hegyekben. Sátorban alszol, hajnalban kelsz, álmosan indulsz napfelkeltét nézni. Iszonyú hideg van, de itt a hideg is jó. Köd van, de hihetetlenül tiszta a levegő. Mások a dimenziók. Leegyszerűsödnek és felélénkülnek az ember érzései, nincs stressz, semmi sincs, ami a „másik“ világból megzavarna. Itt most nagyon-nagyon jó minden...

Hajnal – napfelkelte. Fantasztikus... Reggeli az alpin konyhaművészet remekeiből. Összepakoltok, rettentő hátizsákok súlya alatt görnyedtek, de itt szenvedni is jó, olyan magasztos érzés. Tapossátok az utat, egyre feljebb és feljebb. Meg kell mászni azt a nagy hegyet, ami előttetek van, fel kell jutni a tetejére. Hogy miért? Buta kérdés, mert ott van...

Lepusztulva, fáradtan, de feljuttok. Nem igaz, mi van itt! Őrület! Nem érted, miért pocsékoltad eddig másra az életed. Ez ér valamit. Lehet, hogy ez éri a legtöbbet? Nem beszéltek, emelkedett a hangulat. Mindenki magába mélyed. Valaki sír, nem bírja befogadni ezt az egészet...

Van a természet, vagy te, van a hátizsákod, és vannak az érzéseid, a félelmeid, a vágyaid. Ilyen egyszerű, más nem kell. Korlátot csak saját határaid jelentenek. Ez az, amit úgy hívnak: szabadság. Egyre nehezebb rátalálni, egyre messzebbre kell menekülnöd a hétköznapokból, hogy megtaláld. De még vannak helyek, ahová menekülhetsz, ahol olyan más minden.

Lejöttök, megpihentek a völgyben. Sátrat állítasz, berámoltok, vízért mész a patakhoz, már egy hete nem mosdottál, de világmegváltó gondolataid vannak. Haza kell menned, hisz kezdődik az iskola, a munka. De közben más ember lettél, máshogy lesz ezután már minden. A fontos dolgokból lényegtelenek lettek, a lényegtelenekből a legfontosabbak. Valahogy minden átértékelődött. Te tudsz valamit, amit a többiek nem. Te jobban kibírod ezt az egészet, ezt az emberalkotta embertelen világot. Te választhatsz, hogy melyik kell...

Persze a legfontosabb itt is, hogy magaddal legyél tisztában.

Választhatsz! Akár most is... Rajta! "

Baraka