Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem az a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és megbízik benned."

 

Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.

 

Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem.

 


Erdélyi fák között

Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Osszel, – mikor a hervadás leszáll
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezokre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol, úgy ég olyankor, úgy fáj valahol…
Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg...
Erdélyi fák között, én nem tudom
miért, – de kétszer hullanak a levelek...

 

Wass Albert

 

 

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át
szánalmasan bõgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is
tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis
ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a
szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek
földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és elõször
rémisztõen üvöltött, aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár
lapáttal késõbb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy
minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza
magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és
szomszédjai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és
egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár
átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta
szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy
lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy
lehetõség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod
fel, nem állsz meg!

Rázd meg hát magad és lépj te is egyet feljebb ! ! !

 

"...Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
De seb és szenvedély,
Keresni, hogy miért élj,
Szeress, szenvedj, remélj!..."

 

Váczi Mihály

 

Hajlékod holt vidék,
tépett idő sorstalan.
Ismeretlen vágy kiállt,
karomban ringatlak.
Csúfságról, s nyárról,
mesélnek szellemek.
Vad félelmek űznek
kínjaid felett.

 


Értelem kesereg.
Mérgezett világ,
birtokba szed.
Mint leányka csokorba,
margarétát.
Bokrétát
hajába köt
fonnyadt víztől
elszívott gyökeret.

Így hat elmébe
hat élet terhére,
magtalan atomháború.
Lyukat üt, vagy kiváj
szemünk alatt gödröket ás.

Arctalan népekből összerakott tér,
hetedik jövő
a születő holnap?

Súlyunk alatt várjuk,
a kamrába zárt
szabadulást.

Fény nélkül.


2009-08-04

 


Furcsa egyedül, mégis egészen
magammal lenni félig merészen.
Napfény, játszó égi képek,
tündérek, várak, messzeségek.
Repülnék,
száz lepke - szárnya kél,
árnyék oson,
lépteim kopogó halk
neszén.

Száz lepkeszárnyra kél.
2009-08-01

 


Olyan érdes a szemed.
Fölmetsző puskatus hegyek.
Torz, ki sehonnét jött könyörögni.
Elszabadultál.

Rebbenésnyit,
Kilógsz a sorból.

Olyan érdes a szemed.
Fölmetsző puskatus hegyek.
Torz, ki semmiből akart könyörögni.
Meghasonultál.

Üvöltésbe szomorítva redőid bútorzatát
vésted.
Belepje mosódott színek garasa.


Érméd.

2009-07-31

 
 

Unalmas ember arcok, képek.
Sápadt mosoly halott emléke.
Szivárvány színén harag.
Nemes gondolatok. Szőtt indulat.
Megkopott dohos szagú könyv,
tépett lapjairól kíváncsiság köszönt.
Miért nem mondták el nekem?
Durva mintázatok,
századokat rejtettek el.
A titkok bölcsőjébe vetették magjaik.
Nem számolunk. Vagyunk.

A jövő visszatekint.

2009-07-31

 
 

" ...Nem árt néha a dolgok mögé pislantanunk és kitárni a szemeinket a valóságra...Semmivel nem jutunk előrébb ha felszínes erővel közlekedünk azon az úton amit az élet útjának neveznek...Szerteágazó kis zsákutcák közé jutunk. Akármi mögé rejtőzünk, magunk vagyunk ott teljes mélységünkben, érzelmeinkkel, gondolatainkkal. Egyensúlyozunk...arra várunk majd megtámaszt minket valaki más, hogy ne essünk össze...De ez nem így van. Csak a dolgok mögé kell látni. Előtte nem mi állunk, mi mögötte fedezzük az álmainkat... /Lív/

 

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.

 

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő

 

Amikor az én magánszívem és a te magánszíved rádöbben, hogy együtt!... Amikor rájövünk, hogy benned is, bennem is van egy fájdalmasan különálló, de mégis összetartozó, széttéphetetlenül közös Élet, és ettől ver a szívünk - ez a szeretet.

 

Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy

 
 

A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret. A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.

 

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe.
Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele.

 

Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közelálló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll

 

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág,
boldogabb és szebb lehetne az egész világ.
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

"Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni. Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei. A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt, a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet. Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik." (Tatiosz: Tartalékok)

 

A mosoly értéke!

 Semmibe se kerül, de sokat teremt. Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, de nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki nem olyan szegény, hogy ne legyen gazdagabb tőle. Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot teremt az otthonokban és mindenütt a barátság biztos jele. Pihenés az elfáradt embernek, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben. Nem jelent földi javakat senki számára: nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, - csak önként lehet odaadni. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább Te nézz rá derülten. Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni. Ha meg akarod kedveltetni magad az emberekkel, akkor m o s o l y o g j !

 

Senki nem igérte,
hogy az élet igazságos.
Csak akkor érezheted úgy,
hogy becsaptak, ha elvársz valamit.
Elvárások híján
csalódásoktól sem kell tartanod.
Minél kevesebbet vársz,
annál szabadabb lehetsz,
s annál kevésbé az idő rabja.
Miért?
Mert elfogadod azt, ami van.
Az elfogadás felszabadít.

 

ha eldobod a szerelmet nem marad semmid
nem lesz álmod, történeted semmid
 
az, hogy így van még nem biztos, hogy jól is van
 
egy dolgot tudok az a nagyon fontos mért mesélünk történetet

így őrzöd meg azokat az embereket akik hozzád tartoznak örökre

 

háromféle ember van
aki figyeli a történéseket
aki panaszkodik
meg aki irányít  
 

a birodalmak terjeszkednek míg egy erősebb meg nem állítja őket ezt tette róma is ezt teszi mindenki amíg csak ember él a földön

 

"szánalmat könnyű elérni, de az irigységért keményen meg kell dolgozni"

 

nézz milyen vagy !!!
csatlakozz le, nézz a tükörbe !!!
így megláthatod milyennek teremtet a sors !!!
nem gépeken keresztül kell érintkeznünk a világgal !!!
 

ami elmúlt, nem jön vissza !!!

 

 

nem szeretnék az lenni akinek akarnak !!!
 
hogy élhet ha a múltja határozza meg !!!
de a múltja az ami ilyenné tette !!!
 
úgy érzem, néha az, az egyetlen gyógymód, ha olyannak fogadjuk el az életünket mint amilyen !!!
 
elmebaj, nem az !!!
az elmében dől el, hogy mit tesz az ember, miért teszi meg azt !!!
az önző döntések mind itt vannak a fejünkben !!!
mi lenne ha megjavíthatnánk az embereket, mielőtt elkövetnék azokat a hibákat !!!

nem lennének emberek !!!

 

egész életemben a lehetetlent hitetem el !!! ugyan mért ne fogadnám el másokét !!! én azok ellen harcolok akik mások bánatából, fájdalmából, magányából akarnak üzletet csinálni !!! a csalás ellen !!! a szenvedő anyák meghurcoltatása ellen !!! akiknek halott gyermekeiből nem szégyellnek csúfot űzni !!! de itt szó sincs ilyenről !!! az illúzió mesterei sosem fedik fel titkaikat !!!
 
most már örökre itt maradok !!! ??? dehogyis !!! tudom mi az, hogy eltűnt !!! tessék !!! tudom mit értenek az alatt, hogy apa eltűnt !!! csak azt, hogy nem tudni hol van !!!
 

milyen érzés lehet felnőni !!! nem tudom !!! azt hiszem talán mindenkinél különböző !!! te fel akarsz nőni !!! ??? igen !!! azt hiszem akkor is ha többet nem látjuk a tündéreket !!! nem számít ha nem látjuk őket többet !!! mert mi nem feledjük !!! mint mások akik felnőnek !!! mert itt vannak a fényképek !!! ezért olyan fontosak !!! ha kezdjük azt hinni, hogy csak képzelődtünk valaha !!! megnézzük őket emlékezni fogunk !!! azt hiszem tudom milyen felnőttnek lenni !!! milyen !!! ??? amikor érzed azt milyen !!! hogyan érez valaki más, aki nem te vagy !!! 

 


Azt mondják a választás szabad,
korccsá tett hitünkre szabott az akarat.
Elnéznek felettünk, mintha félig élnénk,
fáradt szemmel zár képzetünk, esélyként.

Azt mondják a választás szabad,
elkésett léptet félt minden mozdulat.
Elmegy mögöttünk, táncra kér, kacag
nem létező örömre vált a magyar indulat.

Túl korán támad fel, későn jár a tudat,
a merészen dobbanó ütem lassan elszakad.
Bért hord a világnak a puszta élet,
süketséget zilálnak a riad nép értelmének.

Felnőtté irányít a múlt, elkallódnak a kezek,
azt mondják„ hiszem s bevallom bűnömet!”
Szolgává tobzódnak hitvány hatalom erek,
szomorú tegnapot sírnak elvesztett érdemek.

Azt mondják, a választás szabad,
születünk és dühvel nyomorítanak.
Gondokkal telítenek meg, nyújtóznak egyet:
„ Kajálja be az ország, amit elibe tettek.”
 

 

 " ...Nem árt néha a dolgok mögé pislantanunk és kitárni a szemeinket a valóságra...Semmivel nem jutunk előrébb ha felszínes erővel közlekedünk azon az úton amit az élet útjának neveznek...Szerteágazó kis zsákutcák közé jutunk. Akármi mögé rejtőzünk, magunk vagyunk ott teljes mélységünkben, érzelmeinkkel, gondolatainkkal. Egyensúlyozunk...arra várunk majd megtámaszt minket valaki más, hogy ne essünk össze...De ez nem így van. Csak a dolgok mögé kell látni. Előtte nem mi állunk, mi mögötte fedezzük az álmainkat...

 

aki képeket aggat, kérdéseket kap !!!

 

egészként születünk !!! aztán valahol az úton darabokra szakadunk !!!
 
nem biztos, hogy jót tesz ha mindent megkap az ember !!!
 
próbáltál már valaha tisztára radírozni egy lapot, mert mindig marad valami !!!
 

atomot hasítunk bombát !!! ha bármi újat feltalálunk az első dolgunk pusztítás, manipuláció, irányítás, ilyen az ember !!!

 

Honnan tudod, hogy 2010-ben élsz?

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel,
mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három
különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben
hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10,
20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész
érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt
kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon
20. Gondold végig, hogy miért!?

 

„ - Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával.
Lassan felálltam és azt mondtam:
- Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.
Elindultam lefelé a hegyen, és boldog nyugalommal néztem, hogy miképpen búcsúzik a földtől a nap. Már nem bántott semmi, és nem tépett a szerelem sem, hanem azt gondoltam magamban, hogy amiképpen most búcsúzik a földtől a nap, úgy fogok búcsúzni Amerikától én is.
Ahogy leértem a városba, mindjárt autót fogadtam és Toldihoz robogtam azon. Éppen egy lepedős amerikai újságot olvasott, amikor a szobájába léptem. Egyenesen odamentem hozzá, megöleltem, és azt mondtam neki:
Köszönöm minden jóságát.
Mit akarsz? Megyek haza – feleltem mosolyogva.
Hova haza?
Erdélybe, a Hargitára.
… haladék nélkül kimentem az állomásra. Amint ott megváltottam a jegyet és visszafordultam, hát négy darab nagy csomaggal ott áll Toldi Miklós.
Maga mit csinál? - kérdeztem.
Megyek haza, Szalontára – felelte.
Már a vonaton ültünk és javában robogtunk, amikor feltettem neki a kérdést:
S mi indította arra, hogy olyan hirtelen meggondolja magát?
Toldi huncutul nevetett, ahogy pedig nem szokott soha.
Azt gondoltam – felelte -, hogy ha egy székely csinál valamit, az nem lehet rossz.”

/Tamási Áron: Ábel/

 

W. Shakespeare: A velencei kalmár – részlet
(Szabó Lőrinc ford.)

Jessica: Sose vagyok víg édes zeneszónál.
Lorenzó: S azért nem, mert szellemed figyel:
Nézz csak egy szilaj és jókedvű ménest
vagy egy csapat be nem tört friss csikót,
mint tombol, ugrál, őrjöng, nyiharász,
ahogy forró vére tüzeli;
de zendüljön véletlen trombita
vagy halljanak bármilyen muzsikát,
meglásd, hogy sorra mind megállnak
s vad szemük szelíden mereng az édes

zene hatalmán: kő, víz, fa a költő
szerint ezért ment úgy Orpheus után;
mert nincs oly dühös, nyers és bamba lény, hogy
át ne formálná a zene
s akire édes összhang sose hat,
gyanús, hogy megcsal, kirabol, elárul:
lelke mozgása nehéz, mint az Erebus:
ilyennek ne higgy. - Hallgasd a zenét!

 

„ - S mi kevesebb: az öröm vagy a bánat?
- A bánat – felelte kis gondolkodás után az asszony -, mert ha az lenne több, nem lenne szép az élet.
- Hát ezt nem jól tudod – csóválta meg Birtalan a fejét -, ezt még nem jól tudod. Mert egyikből sincs több, és egyikből sincs kevesebb. Az örömnek bánattal van vége, és bánatnak örömmel. Tehát éppen egyforma sok van belőlük.
- De az öröm többet ér! - kacagott újra az asszony.
- Éjtszaka is éppen annyi van szám szerint, mint nappal, lássa. Mégis a nappalok jelentik az életet, és nem az éjtszakák!
Az öreg huncutul összehúzta a szemét, és bütykös hüvelykével hátrabökött a bölcső felé:
- Nem-e? Hát ezek mikor készülnek?
- Menjen már – vörösödött el az asszony -, nem minden éjtszaka abból áll.
Birtalan csöndesen hümmögve nevetgélt a padon. Az eső esett, vékony ujjakkal kaparta a zsindelyeket.
- Idehallgass – mondotta azután komolyan -, idehallgass, mert ezt tudnod kell, ha gyermeket akarsz fölnevelni. Ésszel. Embernek. Nemcsak olyan hányd-ide, vesd-odának, hanem embernek.
- Ujját magyarázólag emelte föl. - Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe... érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belőle, mint az örömből. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint ahogy a juhoknak a szénát kiporciózza az ember. Hogy ennyi jut ebből, s ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elől nem lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem előbb végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri össze ésszel a kettőt, hanem előbb fölnyalogatja a túrót, annak a végire üresen marad a puliszka...!
Nagy hangon, szinte kiabálva mondta az utolsó mondatokat, de a szeme még így is kifényesedett tőlük. Aztán lehajtotta a fejét, inge ujját végighúzta az orrán, és fölállt. Fölmarkolta kalapját is a padról.
- Na, én megyek.
Az asszony elkomorodva állt a bölcső mellett, és nézte Birtalant.
- De ha az ember – szólalt meg lassan -, de ha az ember mindég csak puliszkát eszik, puliszkát és puliszkát... és a túró szagával is megelégszik... míg mások meg, más asszonyok azalatt csak túrót esznek, puliszka nélkül... akkor mi lesz azzal a túróval, amit elmulasztott megenni a z ember...? Megmarad az a gyermeknek?
Birtalan már fejére tette a kalapot, a puskát is a vállára vette, úgy állt ott. Nézte az asszonyt.
- Aki mindég csak puliszkát eszik – felelte lassan, elgondolkodva, óvatosan -, mindég csak puliszkát, akarattal... s a túrót félreteszi... annak vigyáznia kell, nehogy végül is a túró megromoljék... Ami pedig másokat illet – legyintett hirtelen, és furcsán elmosolyodott, szomorúan is, gúnyosan is -, nem kell irigyelni azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én... nekem elhiheted. A puliszka, az nem romlik el. Az nem.
Indult. Az asszony nem szólt utána. Nehány lépés után visszafordult még egyszer.
Azt, bizony, meg kell ennyi, mind egy szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserű morzsát is föl nem szedte az ember. Az így van.”

Wass Albert: A funtineli boszorkány

 

 Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú.
Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta,
verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal,
mikor elveszti a türelmét és összeveszik valakivel.
Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A kövekezõ
hetekben megtanult uralkodni az indulatain,
és a bevert szögek száma napról napra csökkent.
Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain,
mint beverni a szögeket a kerítésbe.
Végre elérkezett az a nap is,
mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe.
Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap
egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.
Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap,
mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem.
Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbõl.
Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:
"Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben? Soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt.
Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki,
megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt.
Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából,
az örökre seb marad.
Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre.
A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.

 
A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak.
Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak,
és feltárják számodra a szívüket."

 

egy másod perc alatt csókolhatsz !!!
egy perc alatt szakíthatsz !!!

de sohasem felejthetsz !!!

 



Özönvíz, amiért rosszak vagyunk.
Árvíz, amiért nem figyelünk.
Vörösiszap, mert vérünkkel egyezkedünk.

Beleavatkozott a pénz a természetbe,
isszuk a „ nem káros menteset”.
Esszük a gyomorforgató
műanyag porleveseket.

Összekeni az életeket a remény.
Ki mossa le a házfalakról a feledkezést?
A fényről a pokolra jut csak a hír...

A vörösiszap mérge
mindent halálba borít.

 

Horváth Lívia

 

mind annyian különlegesek vagyunk, ezt mindenki tudja csak nem ismeri be !!! az ember a pszihoterápiájával mindent meg változtatna !!! ha nem vagyok boldog akkor legyek más !!! ez egy nagy hülyeség !!! elvész a szabad akarat !!! az egyéniség a lényegünk !!! pedig bennünk van !!! de nem az agyban, hanem a szívben !!! nem küzdhetünk ellene !!! ezért vagyunk állatok !!! szükségletekkel vágyakkal !!!

 

Wass Albert

Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?

 

Ellophatod valakinek az aranyóráját és visszaadhatod megint. Ellophatod a pénzét és megtérítheted a kárt. Csak egyvalami van, amit nem téríthetsz meg soha. Ez az idő. Ha valakinek ellopod az idejét. Ha megvárakoztatsz valakit. Ez olyan, mintha ellopnál ennyi meg ennyi időt valakinek az életéből. Nem térítheted meg soha. Az idő az ember legnagyobb és legfontosabb kincse. Ellophatod valakinek a lovát és visszaadhatod megint. Mindenét ellophatod és megtérítheted. Csak az ellopott időt nem lehet megtéríteni soha. A várakozásban eltöltött időt semmi földi hatalom nem hozhatja vissza. Nincs, elveszett, vége. Örökre elveszett.

 

A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.

 

Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

 

Mária Sámdor : arról, hogy részt kell venned az emberek dolgaiban

Akárhová menekülsz, munkába, szerepbe vagy magatartásba, az emberek nem engednek el, utánad nyúlnak, megkövetelik, hogy részt vegyél mozgalmaikban, megosszad gondjaikat, terveiket és reménységeiket, kabátod szárnyát rángatják, s megtámadnak és kitagadnak, ha elvonulsz a közös feladatok elől.
Bele kell nyugodnod - s ha művész vagy, gondolkozó, szemlélődő ember, nem könnyű ez! -, hogy az emberekkel kell tartanod. Velük kell sírnod és nevetned, s boldog és elégedett is úgy lehetsz csak, ha ők megengedik.
De az emberek - mondod te - csak egyenként felelősségteljes, érző és résztvevő emberek; tömegben olyanok, mint a csorda; a legolcsóbb jelszavak tüzelik őket, a legaljasabb vágyak feszítik a tömeg mellkasát. Hogyan vehetek részt dolgaikban, ha nem akarom, hogy lelkem kárát vallja?
Csak azt felelhetem: őrizd meg lelked szabadságát úgy, hogy igazságos maradsz. Mikor olyasmit kíván tőled a tömeg, amit lelkiismereted megtagad, tagadd meg te is kívánságukat. Mindegy, mi az ára és következménye e magatartásnak. Szolidaritásodnak határa az igazságosság. Neked is van törvényed és hatalmad, nemcsak nekik. Ez a törvény és hatalom az igazság: fejed betörhetik, de ezt a hatalmat el nem vehetik tőled.

 

mit gondolsz, mi lesz azokból az erkölcsökből, amelyek ellen az egész világ támadást intéz?
Szükségszerűen vagy utánoznak, vagy utálnak. Pedig mind a kettőt el kell kerülni: ne légy hasonló a rosszakhoz csak azért, mert sokan vannak, s ne légy a sokaságnak ellensége sem azért, mert nem hasonlítanak hozzá Zárkózz önmagadba, ahányszor csak teheted. Azokkal érintkezz, akik téged jobbá akarnak tenni; azokat lásd szívesen, akiket te tudsz jobbá tenni. Kölcsönössé válik ez - az emberek tanulnak, miközben tanítanak. Nincs okod rá, hogy szellemed fitogtatásának dicsszomja téged középre állítson, hogy felolvasást, vagy vitát rendezz - nem bánnám akkor, ha a népnek megfelelő portékád volna; de senki sincs, aki képes volna téged megérteni.
Talán egy-kettőre rábukkansz, és még ezeket is formálnod s képezned kell arra, hogy megértsenek. "Hát kinek tanultam annyit?"
Nincs miért fé-ned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.
De hogy ma ne csak magamnak tartsam meg, amit tanultam, közlöm veled, milyen három, körülbelül azonos értelmű mondásra leltem; az egyikkel ez a levél adósságot törleszt, a másik kettőt fogadd előlegül.
Démokritosz mondja: "Nekem egy ember annyi, mint az egész nép, és a nép annyi, mint egy ember." Jól felelt az is, akárki volt - kétes ugyanis a szerző személye -, mikor megkérdezték tőle, miért tűz ki célul akkora buzgalommal egy olyan művészetet, amely csak a legkevesebbekhez jut el: "Elég nekem a ke-vés, elég az egy is, elég, ha senki sincs." Remek a harmadik mondás is, amit Epikurosz egyik, tanaikat valló társának írt : "Ezt pedig nem sokaknak, hanem neked; mert elég nagy közönség vagyunk mi egymásnak." Ezt szívleld meg, Luciliusom, hogy megvethesd a többek helyesléséből fakadó gyönyörűséget. Sokan dicsérnek téged. Talán bizony volna miért tetszeni magadnak, ha csupán az vagy, akit sokan megértenek? Értékeid befelé tekintsenek.
Élj egészségben!

 

Seneca : emberhez méltón élni

Mért töröd a fejed azon, ami megtörténhet veled? Meglehet, hogy meg sem történik. Tűzvészre gondolok, házad összeroskadására, csupa olyasmire, amibe beleeshetsz, s nem pedig belecsalogatnak. Inkább a csapdákra figyelj, azokra, amelyek orvul leselkednek rád...

Mikor attól rettegsz, hogy az emberek veszélyt hozhatnak rád, gondolj arra, hogy mivel tartozol nekik...

Méltóképpen élj, hogy méltóképpen ítéltess. Ne tégy semmit mások kárára, örülj mások szerencséjének, indítson meg az elesettek balsorsa, és mindig tartogass egy könnycseppet a szívedben az arra rászorulóknak...

Ne feledd: emberhez méltóan kell élned, hogy méltó légy, e magas cím viselésére...

Hívd segítőtársul a bölcsességet. Ha tógájába burkolózol, megóv a bajoktól, szentélyében biztonságra lelsz. Csak azok lökdösik egymást, akik ugyanazon az úton járnak. A bölcs sohasem kérkedik, sok emberre hozott már veszélyt a dölyfös lélek. Elűzi önmagától a bűnt, és másnak sem rója fel. Nem rémül meg a világi erkölcsök láttán, és nem kárhoztatja mások cselekedeteit. A kárhozat veszedelmes. Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel! Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni - íme: tiéd a boldog élet...

 

Kép  Hogy görnyed, mint aki bűnt lakol,
az őszcibálta bús bokor!
Az ágakról levert levelek
a szélben föl-, s le kerengenek.
Haraszt röpül, vén fűz nyikorog.
Minden csupa gyász, por, pernye, romok.
A végét várja minden e zord vidéken -
csak én nem!

Én, amíg minden omlik, összedűl,
gyökereimmel e kopár fokon
- bús székely fenyő – megkapaszkodom,
s állok daccal, társ nélkül, egyedül.

S míg havat dob rám, hóköpenyt,
egy szeles nap, vagy egy vad éj,
így biztatom magam: ne félj,
te tovább tartasz, mint a tél!

A gúnyos holdnak, mely nekem
halált, s hasonlót emleget,
Így szólok: “Uram, láttam én
már karón varjat eleget!
Görnyedtem én még máskor is,
némultan, hó és jég alatt,
de törzsem, ágam akkor is,
a hó alatt is zöld maradt.

Kibírtam én már sok telet,
míg jöttek a jégtörő szelek,
s gallyaimon, mint húrokon,
új fuvalmak zenéltek!
Így múlnak, újulnak évek…
Én az időkkel bátran szembenézek!”

1929

 

lehet, hogy előre kell menni ötvenet, akkor jutunk megint olyan magasra, ahol a gondolkodás ötven évvel ezelőtt még volt !!!

 

Mi az, ami értelmét adja a létezésnek,
ha nem a hangod, s nem a jó szavad?
Tudod, álmomban már megformáltalak.
Az alaprajzon az élet, mint tünékeny áll.
Egy kört ír, az együtt küzdés velünk.
A szem zokog, a könnyek vízforrássá tesznek.
Egyszer a ránk osztott föld alatt leszünk.
Súrlódik az ember és test.
Bennünk a szikla, s így lesz a kavics.
Az apró törmelékből egyszerű porrá őröl az idő.
Akár elvarázsolt ösvényen,
vagy látóhatáron kívül megyünk.
Előttünk a szeretet legyen az út,
mielőtt végleg hazaérkezünk.
livi horváth

 

 

BOHÓCMONOLÓG
 

Furcsa álomvilágban élek.

Talp alá minden manézsból kikopott

zenészek húznak valami andalítót,

én meg festetten, mint az utcanő

hagyom peregni könnyem, Harlekin.

 

Elszámozott cipőmbe is belenőttem.

Előttem csak zárótaps maradt,

vagy bukás. Valami más

valóságba költözés, utazás,

előtte csomagolás,

mindegy a nézőtéren a had emel,

vagy tűzre vettet.
 

Vegyes közönség nézte itt

a sokszor változó produkciót.

Kölkök bealéltak, dobáltak zsebkendőt, töröljek könnyet!

Sokszor vigasztaltam anyjuk

utána, valami aligruhába’

falusi hágató mögött.
 

A mázzal volt a baj! Fehér, meg fekete festék!

Középutakból semmisem.

Inkább magányos esték, mint megalkuvás.

Botlásokon szerzett tudás,

maradjon magunk közt, nem jó semmire.

 
Ma nagy napom lesz!

Berepült hozzám a kékmadár!

Nyakát tekertem, kopasztottam és megsütöttem,

meg én!

Hozzá krumpliorromból lesz köret,

krumpliköltemény.
 

Az igazi, tényleges küret,

hogy megszültél anyám!
 

Madaras vacsorámhoz nincsen savanyám,

elugrok Vecsésre

hordóban érlelt fingatóért.

El ám!
Veszek jó sokat!

Csókoltatom a kritikusokat!

 
-csataloo-
Balog Gábor
2010.12.16.

 

 

Hosszú az a poros út
Amelyen törött lábbal bicegek
Messze várnak ott azok
A csipkézett hegyek

A reményt fújta el először a szél
De meghagyta rajtam az átkokat
A lemenő nap a véremmel festi
Be a hófödte csúcsokat

Egyszer, ha végre felértem
Majd mindent látni fogok
Olyan titkok tudója leszek
Miket senkinek nem mondhatok

Ha felnézel, pillantásom
Érzed az árnyak mögött
Álmaimat szitálja a sziklákra a köd
Hisz én állok ott a felhők fölött

Ne gyere utánam, nem találsz meg
Ezt bizton mondhatom
Csak egy sóhajt hallanál legurulni
A meredek hegyoldalon.

 

A Székelyek Himnuszáról mindig az jut az eszembe, hogy tavaly voltam Törökszentmiklóson koncerten. Volt egy (több is) fiatal srác, aki totál részeg volt és azt sem tudta hol van, egy idő után a földön ülve, a falnak támaszkodva elaludt. Nem szép látvány az ilyen, viszont mikor meghallotta a koncert végén a Székely Himnuszt felpattant (szó szerint) és VIGYÁZBA!!! végigállta. Na ez az az érzés, ami mindenkinek belülről fakad és lehet bárhol és bármilyen állapotban, tudja mi a dolga!

 

József Attila: Nem, nem, soha!

Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
...Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!

Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!

Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!

Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.

A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!

 

bármilyen testbe szorult is az ember, minden testi hiányossága ellenére a lelke, az értelme, belőle áradó szeretet, jóság számít, nem pedig a testi torzulások !!!

 

szerintem mi emberek tanulni jöttünk erre a világra !!! megtanulni azt hogyan lehetünk otthonra benne, bármilyen körülmények közt is !!! van aki ehhez egyetlen lépést sem tesz, mégis sikerül neki; mint a nagyapámnak aki kilencven éven át alig mozdult ki falujából mégis tudott mindent és mosollyal az arcán hunyta le szemét !!! vannak azonban akinek el kell indulniuk !!! idegen földön érezniük mind azt, ami otthon láthatatlan !!! nekem mennem kell !!!  

 

szabó zoltán fotográfus

 

Honnan tudod hogy magyar vagy !!! ???

 

Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.

Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és a többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a magyarok származását.

Amikor a paprika legalább olyan fontos mint a só és bors.

Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.

Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.

Amikor a külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz Dec 24-ről 25-re, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk dec 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz és az ajándékok már 24-én este 6-kor már ott vannak.

Amikor nem beszélsz teli szájjal.

Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.

Amikor az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.

Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántott hús van benne.

Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, és keresztben átúszod.

Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthon.

Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtős kalács/főzelék/túrógombóc és szereted is őket.

Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.

Amikor tudod, hogy a rézfánfütyülő rézangyalát igazából egy káromkodás.

Amikor van névnapod, és senki nem érti mire jó az.

Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.

Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar.

Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány.

Ha töltöttél már magadnak egy pohár "jóféle" tejet, zacskóból.

Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.

Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj fütyülni.

Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.

Amikor tudod, hogy a vörösbor és kóla kombináció finom és furcsa, hogy a külföldiek furcsálják.

Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled.

Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá.

Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.

Amikor tudod mi az a tepertős pogácsa.

Amikor ha esőben állsz, megnősz.

Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek.

Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek, csak a magyarok.

Amikor madártejet kapsz desszertnek.

Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra

Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak

Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz

Amikor saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erősségét

Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt."

 


a legtöbb embere azért fohászkodik, hogy az élet változtasson meg mindent körülötte !!!
hogy neki füle botját se kelljen mozdítani !!!
az élet nem ilyen !!!
nekünk kell változnunk !!!
folyamatosan !!!
az élet maga változás, alkalmazkodás !!!
 
az ember tele van gondolkodási korlátokkal, mivel nem lát túl a maga építette korlátokon !!!
ezért be szűkíti saját mozgás terét !!!
a modern ember meggyőződéseibe ütközik !!!
ezek határolják teritóriumát !!!
túlnézni sem hajlandó korlátain !!!
 
ha leromboljuk saját magunk alkotta korlátokat, akkor egy új csodálatos világ tárul elénk !!!
megtanulunk élni !!!
a mai ember nem ér rá élni !!!
nem ér rá boldognak lenne, mert elfoglalt !!!
az élet egyetlen pillanat !!!
a jelen a múlt már halott !!!
a jövő bizonytalan !!!
ma kell boldognak lenned !!!
 
„Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagjai,…. és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!”
(Gróf Széchenyi István)
"Nekünk magyaroknak valóságos nemzeti betegségünk a sok beszéd, melynek csak egy ellenszere van: a tett."
(Gróf Klebelsberg Kuno)
"Mindnyájunk közös szent célja: Magyarország felszabadítása."
(Horthy Miklós)
„Utaink most százfelé válnak,
De szívünk egy célért dobog.
Nekivágunk a küzdelmes mának,
S építünk egy szebb holnapot.”

(Arany János)
„Soha le nem mondani,
Soha el nem csüggedni,
Ha kell mindig újra kezdeni!”

(Kossuth Lajos)
„Szeretném azt hinni, hogy Magyarország van, volt és lesz.”
(Gróf Széchenyi István)
„Igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”
(Deák Ferenc)
”Mi is tudtuk volna, mit kellene tennünk; de cselekedtük
azt, ami lehetséges volt.”

(Jókai Mór)
„Éveid száma is egymásután szaporodik, s nem sokára a tapasztalás tekinteteidet oly tárgyakra intézendi, miket a gyermekkor boldog szakában még nem ismersz.”
(Kölcsey Ferenc)
„ ... ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó, vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván, s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve, vagy szenvedelem ereje másfelé ragad: ezt hívják erénynek.”
(Kölcsey Ferenc)
„A nap temérdek égi testeket bevilágít, de a világegyetem minden részeire mégsem hat ki: így az ember, ha nagy erőt nyert örökül,… ezrek, sőt milliomok előtt jótékony napként világíthat; de az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték.

Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével; s ha egy helyéről másra hurczoltatik, setétséget hagy maga után. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk.”

(Kölcsey Ferenc)
"Fél világot is bejárhatod, más ember földjén testvértelen leszel, s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot, ha nemzetedről megfeletkezel."
(Wass Albert)
„Mert oly ember is, ki a maga életkörét híven betöltvén, jámborsága és szorgalma által tiszteletet érdemel, nevetséges leend, mihelyt azon pályára lép, mire természet őtet nem szánta. Kinek a közönségesen, a mindennapin felülemelkedni erő nem jutott: az kitetsző helyre ne álljon...

Hazát és emberiséget csak jelesek boldogíthatnak; s e czélra munkálás kötelessége alól nem vétetik ki más, mint a természettől tehetség nélkül hagyott szerencsétlen.”

(Kölcsey Ferenc)
„ ... az élet fő célja - tett; s tenni magában, vagy másokkal együtt senkinek nem lehetetlen. Tehát tégy! s tégy minden jót, ami tőled telik, s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess, lelkedet eszközökkel gazdagítani szüntelen igyekezzél.”
(Kölcsey Ferenc)
„A bölcsesség legnagyobb mestere az élet; azonban gyakran felkeresd a rég elhúnytakat is, kik tanulások és tapasztalatok által gyűjtött kincseiket a maradék számára könyveikbe letették. De jusson eszedbe: a könyvek száma végtelen, a te éveid pedig végesek; s óráidat, s napjaidat oly sok egyéb foglalatosság kívánja magának. Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt ne könnyen végy kezedbe oly művet, mely a zseni lángjegyét homlokán nem hordja; a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül.”
(Kölcsey Ferenc)
 „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges.”
(Kölcsey Ferenc)
„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”
(Gróf Széchenyi István)
„Ami legegyszerűbben, s legtermészetesben vezet célra, kitalálni kevés ember dolga.”
(Kölcsey Ferenc)
„A sokaságot szokás és előítéletek tartják fogva; s azoktól megszabadulni a lélek restsége nehezen engedi.”
(Kölcsey Ferenc)
„Mit, és mikor, és miként kell szólani, s tenni? ez a bölcsesség nagy titka, melyről szabályokat adni nem lehet.”
(Kölcsey Ferenc)
„Régi a tanács; minden tudja azt, s kevés követi: eszed járjon előbb nyelvednél s tettednél.”
(Kölcsey Ferenc)
„Minden ember szereti az igazságot, de a becstelen csak magának, a becsületes ellenben minden felebarátinak.”
(Gróf Széchenyi István)
„A magyarnak mindenkor is most is legnagyobb ellensége, - a magyar.”
(Gróf Széchenyi István)
„Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.”
(Gróf Széchenyi István)
„Dicső látvány oly férfiú, ki egy magas czélért áldozza fel életét. Legyen az hazája, a becsület vagy vallásos meggyőződése, miért vérét ontá: lelkünk emelkedik a bátornak emlékénél, ki erős láncokat ... szét bírt szakítani, s lelkét Istenére, nevét a jövőre bízva, a halállal szembeszállt, hogy példájából … megtanulják, miként van valami e világon, mit leláncolni nem lehet: a bátor, erős meggyőződéstől vezetett férfiakarat.
De van valami e világon, mi ennél nehezebb és még fenségesebb: azon tántoríthatatlan állhatatosság, melylyel a férfi egy nagy eszme kivitelének szenteli életét."
(Báró Eötvös József)
 
 
 "Igaz magyarnak lenni akkora teher, hogy aki sokat viseli, megerősödik."
(Wass Albert)
"Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének - nem derék ember."
(Gróf Széchenyi István)
 
A fény
A fénytől kérdé egykor az erő:
Mondd, nem unatkozol, semmittevő?
Mit én építek vagy, ha kell, lerontok,
Te csak szemléled s nincsen semmi dolgod...
S felelt a fény: Hol én hiányzom, ottan
Erő hiába működik: káosz van.
 
ne is akarjátok tudni emberek !!!
egy parancs van szeressétek egymást !!!
mert nincs erősebb nincs hatalmasabb égen földön a szeretetnél !!!
az ő harmatja hulljon a szíveteken !!!
a szeretet ébren van aludva sem alszik !!!
fölfelé lobog mint az égő fáklya !!!
s mindenen keresztül tör mint a sebes láng !!!
emberek ne bántsátok egymást !!!
 
tornyok várak összedőlhetnek, de a szeretet örök !!!
 
A magyar néphit tündérei
Régi csillagneveink szerint tündér volt ősvallásunk isten asszonya. A Kis Göncölt Tündérasszony csillagának, Tündérasszony palotájának, illetve Nagyboldogasszony csillagának, Nagyboldogasszony társzekerének nevezték. Tündérek járták lélekvezetőként a Tejutat, amit Tündérútnak hívtak. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő. A magyarok ősvallása szerint a Szíriusz bolygóról, azaz a Tündérfőről származunk, Attila királyunk a Tündérasszonyhoz imádkozott. Csillagszármazásunk, tündérvallásunk, tündérszármazásunk tehát kétségtelen.
A magyar tündérmitológia legszebb pillanatait Orbán Balázs, Benedek Elek, Vörösmarty Mihály és Ipolyi Arnold ősvalláskutató pap örökítette meg korunknak. „Ez emlékek tanúsítják, hogy Erdély és hétvára, a héterdő, nem ok nélkül tartatott a tündérek regés honának, rá a tündérek honát jelölő hetes szám utalt már, vagy hogy e számok értelme ránézve ily mythosi alapból alkalmaztatott, mint a hol bizonyára az egész magyar földön legrégibb, és legeredetibb ősvallási pogány cultus létezett, ha felvesszük hogy az attilai székely maradékok által ez az újabb bejövetig élénken és szakadatlanul gyakoroltatott, mint pedig a Magyarországban megerősült kereszténység idejében, amannak Pogány váraiban még sokáig dívott; a papi jósnői szertartások, és az őshit emléke sokáig fentartatá az általunk képviselt tündéri képzetek emlékét is, minélfogva természetes, hogy a tündér emlékek még élénkebben fenmaradtak e helyekhez tapadva, a minthogy már általában is a legbecsesebb néhány mythosi emlékünk.” (Ipolyi Arnold)
Legnagyobb hatással a magyar hiedelemvilágra kétségtelenül a balkáni népek tündérkultusza volt. Innen került át a kisasszonyok, fehér asszony, szépasszony kifejezés. Az is a szláv népek hatását jelzi, hogy a tündérkedik, az Erdélyt takaró Tündérország kifejezések elsősorban pejoratív értelemben voltak használatosak a 16-17. sz. során, vagyis nem éppen pozitív dolgokat jelöltek.
A tündér elsősorban a Dél-Alföldön, Dunántúlon, Erdély, Moldva, Bukovina területén, és a Felföld sok helyén fordult elő. Ezen területeken a tündérek fiatal, hosszú hajú, általában fehér ruhás, gyönyörű nők, rendszerint csoportosan jelennek meg. Kedvelt megjelenési helyeik az elhagyott ösvények, keresztutak, hidak, árkok, tavak. Előszeretettel énekelnek, zenélnek, fürdenek, néha nagy táncmulatságokat vagy ebédeket tartanak. Képesek repülni, alakot váltani (például hattyúvá vagy forgószéllé változni). A férfiakat elcsábítják, elragadják vagy tévútra vezetik; a csecsemőket elcserélik, a lovakat elkötik éjszakai mulatságaikhoz (Bukovinában bizonyos napokon mákkal szórták körbe ellenük az istállót). Azokat, akik mulatságaikat megzavarják, meneteik útjába kerülnek, vagy tánchelyeikre lépnek, betegségekkel sújtják: a néphit szerint a bénulást, némaságot, őrületet, kisebesedett lábat a tündérek okozhatják. Ugyanakkor a jó tündérek képesek megmenteni a veszélyben levő embert(például a tóba fulladozót kimentik).
Tündérország
 
Tündérország egy képzeletbeli hely, egy népmesékben gyakran megjelenő utópia, ahol a tündérek élnek. A lakói halhatatlanok és örökké boldogok. Hasonló elképzelt hely sok kultúrában létezik, például Ryugu-jo a japán Urashima Taro mesében, Álfheim a skandináv mitológiában vagy Faerie az angolszászoknál. (A Dániához tartozó Feröer nyilván egy ideig tündérországnak számított.)
Néhány mesehős olykor kiérdemli, hogy őt is befogadják, rendszerint azzal, hogy feleségül veszi a tündérek egyikét. Leggyakrabban ez egyenlő a boldog befejezéssel, de néhány mese szintén bemutatja a hős problémáit, hogy beilleszkedjen az új világba. Gyakran megjelenő elem, hogy a hős (annak ellenére, hogy óvják ettől) egy idő után megpróbál visszatérni a halandó világba, csak hogy aztán rájöjjön, hogy több száz évet töltött "odaát", minekutána vagy visszatér, vagy szembenéz a halállal.
Tündérország egy interpretációja megjelenik Petőfi Sándor János vitézében.[1]
Egyes íróink, költőink Erdélyre mint „tündérországra” hivatkoztak. Lásd, például, Móricz Zsigmond híres Erdély-trilógiájának első részét, a „Tündérkert”-et.[2]
 
 
 
104 éves leszek úrfi
én tudom, hogy nem történik semmi
az ember megszületik éldegél
ha letelik az élettye meghal
közbe csak avval, hogy hol a nap süt, hol az eső esik
egyszer kicsit jobb, másszor kicsit rosszabb
ami egyéb van azt csak bolond emberek találták ki
az élet amit a sors adott
olyan egyszerű mind a víz folyása
 
ejnye, ejnye hát menjen csak úrfi
mert az ember olyan fa, ami vándorol
pedig van gyükere csak nem láccik
ide gyükerezik a fődhöz
ide fogantatik, innét szivja az ereit
eredjen csak
aztán ha elfáradna a nagyvilágba
vagy ha sors őrzön megtévedne
azt se tudná mán mi értelme van az élettyinek
akkor gyüjjék ide vissza hozzánk, elfér
vissza fődhöz ahunnét elgyükerezzett
szijjon a sors ereibű
 
tévelygünk mind annyian, nagy fekete erdő az emberi élet
de amerre a szenvedés visz egyre jobban világosodik
csak a világ rossz megnyomoritja az embert
kit hol ér, sánták vagyunk, fogódzkodjunk össze
 
jó hangja van, jó, zsidótú vettem !!! még tartozik nekem 150 pengőmmel !!! ott fenn húzza ki a dugattyút tanitó úr !!! akkor szépen tremonózik !!! kinézte már a 20 holdat, aj jaj, má régen, ott van a bánya fölött, sárga düllő, jó főd !!! főd aki magának is főd !!! nekem, van én nékem fődem !!! no az én fődem az iskola !!! a gyerekek !!! osztán mive veti be !!! ??? búzáva !!! ??? avva !!! abct vetek !!! az ad táplálékot a halálig !!! egyszer egyet vetek erő lesz abba okosság !!! történelmet földrajzot is ültetek, abba lesz az ország !!! közbe, közbe mesét is palántálok !!! abból lesz a méz, méz az élet ereje !!! vezetett má maga kisgyerek kezet palatáblán !!! ??? ó ir !!! az !!! én azt szeretem a legjobban rakni, az első téglákat !!! kö fö i !!! ebből nő ki az első szó !!! az irás !!! az egész világirodalom minden benne van az abcben !!! igaz, hogy mire az úr ir egy kicsit lejjeb nézi a fundamentumot !!! tanitóbácsi kérem én jó leszek !!! és a sok igazolatlan óra !!! maga kis iskola kerülős !!! maga meg sohasem pihen !!! jöjjön fürödni a bánya tóba !!! no és a padokat ki csinájja meg !!! meg aztán a gyerekek is várnak rám !!! az erdő szélén meglessük a hangya lábat !!! igazán milyen jó szaga van a forgácsnak !!!
 
minden nap első nap életed hátra lévő részének !!!
 
köztudott, hogy ezen a világon nem létezik tökéletes élet !!!
nincs ilyen !!!
viszont tudnod kell, hogy van egy dolog !!!
ami többé kevésbé kiküszöbölheti a tökéletlenséget !!!
szinte tökéletessé teheti az életünket !!!
ez nem más mint a szeretet !!!
 
az élet padlóra küldhet !!!
de rajtad kívül nem döntheti el senki !!!
hogy felállsz e !!!
 
az attól való félelem, hogy elvesztjük a szeretetet a szeretet része !!!
 
ha úgy hiszed, hogy magad írod saját életed meséjét, akkor a vég csak rajtad múlik !!!
 
mi a helyes út !!!
tedd amit a szíved súg !!!
ehhez bizony bátorság kell !!!
 
az életet nem a lélegzet vételek határozzák meg  !!!
hanem mikor eláll a lélegzeted !!!
 
a történelmet azok írják akik fel akasztják a hősöket !!!
 
tudni mindig könnyebb
de kimondani az a nehéz !!!
 
nem azért szerettem mert illett hozzám
csak úgy szerettem !!!
 
nincs értelme azon gyötrődni, vajon miért történik ilyesmi !!!
 
nem mondom azt, hogy elmúlik ez a fájdalom
de állítom, hogy nem tettél semmi rosszat !!!
 
váratlanul ért, hogy újra így érzek !!!
 
Kereskedelmi rádió riportere: "Aki rosszul érzi magát az utóbbi napok
időjárása miatt, annak figyelmébe ajánljuk, hogy az erdélyi Bodzafordulón
(300 lelkes falucska Kovászna megyében), már második hete folyamatosan
mínusz 20 fok alatti a hőmérséklet. Stábunk felhívta a polgármestert, és
érdeklődött a megváltozott életkörülményekről, mivel ma hajnalban rekord
... ... hideget (-28,6) mért a Román Meteorológiai Intézet kihelyezett műszere".
Polgármester: "Fogas az idő az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van,
a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk.
Riporter: "És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hidegre
tekintettel?"
Polgármester: ??? (nagy csend)
Riporter: "Ööö... arra gondolok tehát, hogy mik azok a döntések, melyek
eltérnek a normális életviteltől?"
Polgármester: (kis csönd után) "Éccakára bégyühet a kutya"
 
a szerencse durva ravasz dolog ám !!!
mert megváltozhat egy szempillantás alatt !!!
 
győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek hamvaitól is félnek !!!